Mert csak játszom, hogy minden szép....

Nem tudom, mit írhatnék. Hatalmas örömmel, elszántsággal és talán hírtelen fellángolással kezdtem bele a Born this way történetébe. Nem kezdek magyarázkodásba, mert tudom, senkit sem érdekel… Mikor elkezdtem a Se veled, se nélküled blogot, élvezettel írtam le a különböző fejezetek minden egyes betűjét. Aztán bonyolódott a szereplők élete, egyre több érzést akartam megjeleníteni a történetben, és ami talán a leg meghatározóbb, én magam is a felnőtté válás útjának hullámvasútjára ültem. Mindez természetes dolog, de az állandó megfelelési kényszer, ami olykor annak tudható be, hogy nektek tetsszen az írásom, olykor pedig az általam kreált, önmagammal szemben támasztott elvárások okoztak, elvette az írás élményének varázsát. Egyre többször dolgoztam át a fejezeteket és egyre nagyobb gondot okozott még a legapróbb részlet is. A Born This way és a Súgd meg történetek kezdeti könnyedsége ugyan levegőhöz engedett jutni és úgy éreztem meg találtam a hangom, most mégis minden elkezdődött előröl. Igyekszem leküzdeni saját korlátaimat…