Az új honlap címe: http://mrdanielchristoferblake.blogspot.hu/ Egyenlőre bejegyzés nélkül. Addig is barátkozzatok a honlapcímmel és a fejlécen található két főszereplővel. :)
xoxo
V.
Magas sarkús lábam vonszoltam a járdaszegélyen.
Fejemben még frissen éltek az éjszaka képei. A száraz, tömény erotikával
megfűszerezett képek felelevenítése következtében térdeim megremegtek ugyan, de
mégsem járt át az a bizonyos jóleső fáradtság. Nem titok, mindig is szerettem a
jó szexet, de a férfiak manapság elvárják, hogy vágyaikat teljesítsük, viszont
ők maguk adni már képtelenek. Sosem tetszett az egyenlőtlen küzdelem és ez
ebben az esetben sem volt másképp. Ha én
örömet okozok, elvárom a viszonzást!
Lehet, hogy Levente nem volt tökéletes,
de a célra talán a legalkalmasabb személy volt. Bátran állíthattam, hogy
tehetséges férfi ilyen téren, de mégsem éreztem, hogy igazán érti testem minden
rezdülését.
- Viki, tényleg te vagy az?
Kezdtem már unni, hogy folyton folyvást
ilyen szituációkba kerülök. Igen,
visszatértem! Pont. Ennyi. Vége! Hátra fordultam és Barbarát pillantottam
meg.
- Uram isten! – fakadt ki belőlem.
- Mégis hogy? Miért? Ez most végleges? Miért nem szóltál? – hadarta barátnőm.
– Bocsánat, csak annyira hiányoztál. – borult a nyakamba. Bármennyire is jól
esett a reakciója, mégsem tudtam elfogadni, hogy megfeledkezett rólam.
- Képzelem, de tudod, felemelhetted volna a telefont, vagy küldhettél
volna emailt, vagy bármit. Nem voltam elveszve, el tudtál volna érni, ha igazán
akartál volna. De ez nem csak rád vonatkozik.
- Igaz, de annyira elzárkóztál és olyan ritkán jártál haza, hogy ezt
hittük lassan teljesen megfeledkeztél rólunk. De mindegy is, az a fő, hogy most
itt vagy. – mosolygott rám, úgy mintha minden percek alatt elfelejthető lenne.
Egy kislány szaladt mellé és lábait átölelve próbálta csendesen magára felhívni
a figyelmet. Barbara egyből lenézett a lányra és kedvesen becézgetve az ölébe
vette.
- Ő Bella? – váratlanul ért a felismerés, de bizony három év az három
év… El kellett fogadnom, hogy az idő múlik és mindenki változik.
- Kicsim mutatkozz szépen be. – mosolygott anya a lányára. Bella
félénken, szinte alig hallhatóan suttogta el vékony kis hangján becses nevét.
- Nagyon szép neved van. Én Viki vagyok. – hajoltam felé barátságosan. Elképesztően
gyönyörű volt a virágokkal díszített nyári ruhájában. Hosszú barna haja
fátyolként hullott vállára fokozva az angyali összhatást. – Rád hasonlít. –
néztem csillogó szemekkel Barbarára.
- Még szerencse. – csókolta arcon Barbarát a férje. – Jó újra látni
téged. – vetett rám egy pillantást.
- Én is örülök neked Bence. – mosolyogtam barátságosan. Órákig el tudtam
volna beszélgetni velük, de már későre járt és még rengeteg dolgom volt Tamás
bulija előtt. Egy gyors köszönés kíséretében hagytam magukra az amúgy is sietős
családot.
Hazaérve egyből a zuhany alá vetettem
magam. Kellett valami, ami elviselhetőbbé teszi a kint tomboló hőséget. Testem
törülközőbe csavarva nyúltam a távirányítóért valami lágy ritmusos zenét
keresve. Lassú léptekkel vonultam a szobába a telefonomat nyomkodva. 2 új üzenet. Ez egyik a Tamás által
elküldött címet tartalmazta, a másik pedig Leventétől jött. Hatalmas hümmögések
közepette olvastam könyörgő szavait, hogy találkozzunk. Válasz nélkül,
önelégült mosollyal az arcomon dobtam le a készüléket az ágyra. Bőröndöm ott
hevert kinyitva a szekrény mellett. Egy rakat ruhát kihúzva belőle a szekrényhez
léptem és hunyorogva helyet kerestem az amúgy már megtelt polcokon. Végül
hanyagul arrébb tolva a szépen behajtogatott nadrágokat egy csomóba gyűrve
tuszkoltam be a drága selymet.
Gondolataim az éjszaka körül forogtak.
Nem voltam teljesen biztos, hogy készen állok a bugyuta „Hát tényleg
visszatértél?” és társai kérdésekre, de minden bizonnyal ez volt a
legegyszerűbb módja, hogy véget vessek a szűnni nem múló szenvedéseimnek.
- Helló drága unokatesóm.
Szandra már eleve támolygott a szervezetében
tomboló alkoholtól, de amikor megpillantotta Vikit, biztosra vette, hogy
megborult az elméje. Megtorpant, tekintetét a kék szemű mennyei jelenségre
emelte, és várta, hogy a kép a semmibe tűnve felszívódjon. Hiába figyelmeztette
Tamás előre, az ajtóban ácsorgó lány jelenléte túlságosan álomszerű volt.
Szandra legszívesebben azonnal Viki
nyakába ugrott volna. Úgy szeretett volna mindent elmesélni a lánynak, hisz ő
az egyetlen élőlény a világon, aki még a legkomolyabb problémákat is képes egy
parázsló kacsintással elintézni, és most tényleg visszajött. Ködgyűrű ereszkedett Szandra köré, és
mindössze annyira volt képes, hogy kipislogjon a fejéből.
- Hahó! – zavarta meg Viki a kábulatot.
Ekkor végül Szandra az ajtón bentebb
rántva ölelte át legjobb barátnőjét.
- Annyira hiányoztál! – fakadt ki gyermekded módon, de hát nem bírt
magával. Azok után, hogy elment és tudván tudta, hogy egyszer sem volt képes felvenni
vele a kapcsolatot, nehéz volt szemtől szembe úgy megállni Viki előtt, hogy
megőrizze a higgadtságát. Mindegy, hogy Szandra általában mennyire magabiztos
és összeszedett volt, akkor és ott, nyoma se volt eme nagyszerű
tulajdonságoknak. Egy rakás gondolat cikázott a lány fejében, de mégsem tudott
megszólalni.
- Te is nekem. – mosolygott rá Viki cinikusan.
- Merre jártál az elmúlt évben?
- Főként Londonban, szóval egy életre elegem van az esőből. – Viki
végigfutatta ujjait csillogó sötét sörényén. A Francba, ordította volna a legszívesebben. Csak kérj bocsánatot, egy kicsit nyald körbe a seggem, és újra barátok
lehetünk!
Szandra mintha értette volna a néma
kérést sűrű sajnálkozásba kezdett. Már épp kezdett kellemetlenül hosszúra
nyúlni az egész, mikor egy bizarr, magas hangfekvésű nyerítés zavarta meg a
kínos pillanatot.
- Nééémáááár!
Mindketten Tamás felé pillantottak.
- Mi a helyzet, szépfiú? – hülyítette Viki a férfit. – Hiányoztam?
Tamás Szandra mellé lépve egy határozott
mozdulattal magához vonta a lányt.
- Egyértelműen. – válaszolta kaján vigyorral az arcán. A lány szeme egy
pillanatra elsiklott Tamás válla felett és a szoba sarkában megpillantotta a
magányosan telefonját nyomkodó Nikit.
- Reméltem is, de ha megbocsájtasz, Szandrával van mit mesélnünk
egymásnak. – ragadta karon unokatestvérét és az erkély irányába kezdte
vonszolni.
- Egyébként jó a hajad! Tetszik így barnán. – kiáltotta utánuk a férfi.
- Végre valaki észrevette. – fordult vissza vigyorogva Viki miközben
óvatos léptekkel továbbhátrált Szandrával. – Na jól van, megbocsátok. – nézett
cinkosan a lány a szemébe mikor már kiértek az erkélyen terjengő friss
levegőre. – Egy dolog van még hátra.
- Mi? – Értetlenkedett a lány.
- Az a kis a kurva mit keres itt? – kérdezte és rosszalló pillantást
vetett a füstösre festett szemeivel kíváncsian őket vizslató lány felé.
- Ó, az csak Niki. – felelte Szandra. – Gondolom Krisztián hívta meg.
Mostanában sokat vannak együtt, de, csak mert még nem unt rá. Ismered őt, pár
nap és új játszótársra talál.
- Segítesz kicsinálni?
Szandra elmosolyodott. – Egy szavadba
kerül, de várj egy pillanatra. Akkor te most újra Kriszre pályázol?
- Isten ments. – nevetett fel Viki jóízűen.
Mindeközben Krisztián a nappali közepén
állt. Újra elolvasta a Niki által küldött üzenetet. Siess! Hiányzol!
A férfi újra elcsodálkozott, hogy
mennyire őszinte ez a csaj. Fontosabb neki, hogy mindezt tudassa, minthogy jól
érezze magát egy bulin. Milyen kár, hogy az érzések nem találtak viszonzásra. A
férfi még csak nem is tagadta, mit akar Nikitől, és persze minden más nőtől, de
valahogy a lány ezt sose fogadta el.
Akaratlanul is az erkély felé
pillantott, ahogy meghallotta Viki szexisen érdes hangját, ahogy épp felnevet.
Szeme végigsiklott a lány sötétzöld miniruhával fedett testén. Modell alkat pipa. Krisztián sosem hitt
az ilyen misztikus maszlagban, mint az aura, de azt határozottan érezte, hogy
Viki áraszt magából valami újat.
- Na nézd csak – jegyezte meg Viki. – Örülök, hogy látlak K.
A férfi tétovázott, hogy odamenjen-e,
vagy sem. Sosem tudta jól kezelni, ha valaki neheztel rá, pláne, ha az illető
kiszámíthatatlanul megváltozott.
- Elképesztően jól nézel ki még mindig, V. – csatlakozott végül a lányok
társaságához.
Szandra megköszörülte a torkát. Érezte,
hogy a felesleges harmadik szerepe egyre kínosabb helyzetbe sodorja. Jobbnak
látta addig menekülni, amíg egyáltalán lehetséges.
- Magatokra hagylak titeket, hogy szokjátok egymás szagát. – motyogta
Szandra. – Van mit megbeszélnetek.
- Kösz Szandra. – Viki összecsücsörítette duzzadt ajkát, és eltúlzott
csókot dobott a lány felé, aki közben igyekezett csendesen behúzni maga mögött
az erkélyajtót.
- Hűha! Hát visszatértél közénk? – kérdezte jobb ötlet híján Krisztián.
- Naná. Végre valahára. – támaszkodott meg a korlátnak dőlve a lány. –
De már kezdem unni, hogy mindenki ezzel fogad.
- Elhiszem, na de mesélj, mi van veled?
- Dolgozom, élvezem az életet. Nagyjából ennyi.
-
Élvezed az életet?! Enyhe fogalmazás azzal szemben, amit hallani lehet.
- Ne légy prűd. Te sem vagy jobb nálam. – nevetett fel Viki cinikusan. –
Látom mindig a szőke a zsánered, de stílusban lentebb adtál. – biccentett fejével
az egyre közeledő Niki irányába.
- Ismersz. – vigyorgott kajánul a férfi. – Viszont most megyek. Nincs
kedvem a nyavalygásához.
- Menekülj csak! Egyszer úgyis megtalál.
- Hát akkor hello. – mosolygott
Krisztán, szexisen lekonyuló szemhéja alól Vikire. – Ez a hely fullasztó volt
nélküled!
- Én is örülök, hogy látlak, Krisz.
- Remélem is. – hallatszott a lassan távolodó férfi erős hangja.
Nikire pillantva a lány először azt
hitte, hogy felé igyekszik, ám legnagyobb álma megdőlt, mikor látta, hogy
Krisztián után indul. Nem tudta miért, de idegesítette Niki jelenléte.
Irritálta a lány viselkedése, de egyben szánalomra méltónak is tartotta, ahogy
egy pincsikutyához illően lohol Krisztián után. Első szabály: egy igazi nő, sosem fut egy férfi után sem!
- Ribanc. – Viki tisztán hallotta, ahogy az előtte elhaladó szőkeség rá
nézve az orra alatt motyogta.
A lány eltűnődött, ahogy végignézte Niki
magabiztos kivonulását. Hát majd
meglátjuk, hogy Mr. Túl-jó-pasi-hogy-csak-EX-legyen Krisztián hogy vélekedik a
ribancokról.