Súgd meg 4. fejezet




- Hogy haladsz Vikivel? – kérdezte Tamás. – Kitaláltad már, hogyan édesgeted újra közel magadhoz?
   A L’école társalgójában Krisztián ledobta agyonkoptatott fekete táskáját az ütött-kopott, de szépen csiszolt keményfa padlóra. Habár a terem vendégekkel és nyüzsgő diákokkal volt tele, akikben még égett a vágy, hogy valami nagyot alkothassanak a sminkes szakmában, a hely kisugárzása, mégis inkább egy nagyszabású amerikai cég halljának felelt meg.  Fazekas Richard, az a magas, szálkás testű, tetovált férfi, akinek ezen becses hely a tulajdonában állt, Tamás felé fordult.
    - Ki az Viki? – kérdezte Richard suttogva. A fiú csupán pár éve, egy közös munka alkalmával ismerkedett meg Krisztiánnal és szinte már akkor barátságot kötöttek. A két férfi jól megértette egymást, így már-már testvéri szintre emelkedett a kapcsolatuk. A közös témák, bulizások örök emlékek maradtak. Tudták, bármikor számíthatnak a másik segítségére. Pont így volt ez azon a hűvös nyári reggelen is, amikor Richard akkori barátnőjével szakítva, vad bulimaratonba kezdett, de a véget nem érőnek tűnő éjszakázásokból végül Krisztián cseppet sem visszafogott beszéde térítette a helyes ösvényre. Mindezek ellenére a férfi sosem hallott Viktóriáról. A kapcsolat lezárása Krisztiánban olyan mély sebeket okozott, hogy a történtek feldolgozásának céljából, mélyre temetette a nőt és azóta, akivel csak megismerkedett, még csak említést sem tett róla. De mint tudjuk, nem tehetünk valamit meg nem történtté azzal, hogy nem beszélünk róla.
   - Hát igen, te erről nem tudsz. – állapította meg Tamás. – A legjobb nő a világon, legalábbis Krisztián számára. De ő hülye persze, mindent elrontott.
      - Hosszú történet rövidre fogva: Jó pár éve együtt voltunk, de kicsit elszaladt velem a ló, így hallani sem akart rólam többet és ezért három éve külföldre költözött. – magyarázta Krisztián.
  - Kicsit elszaladt veled a ló? Haver, előbb mondanám azt, hogy félre kurtál, mint ezt, és akkor tegyük hozzá, hogy még szépen fogalmaztam. – Tamásnak sosem tetszett, hogy barátja ennyire kerüli a dolgot, és ha még szóba is kerül, amit tett, igyekszik szép szavakkal eltusolni bűnét.
  - De várjatok, ha elment, akkor most miért téma újra? – értetlenkedett Richard.
     - Hetekkel ezelőtt visszaköltözött és nagyon úgy tűnik, menne még pár kört az Éder járaton. – húzódott apró mosoly Krisztián száján, ahogy elképzelte, hogy Viki és ő, újra együtt lesznek.
  - Ne is figyelj rá. – fordult Richard felé Tamás. – Ő szeretne felszállni arra a hajóra, de nem veszi észre, hogy az már rég elment.
  - Igen? Akkor szerinted, miért csókolóztunk múltkor? – vonta kérdőre barátját Krisztián.
     - Csak játszik veled, amit meg is értek. Ha a helyében lennék, én is elhitetném veled, hogy van még esélyed, hogy aztán szépen pofára ejtselek. – Tamás megborzongott a gondolattól, hogy Krisztián meg ő… Sosem vetette meg a férfiak azon rétegét, akik a saját nemükhöz vonzódnak, de valahogy nem tudta elképzelni, hogy ő maga lázba jöjjön egy férfi miatt. A srácokra nézett, akik kérdő pillantásokat vetettek rá, így inkább más útra terelte a dolgot, mielőtt valamilyen közpoén tárgyát képezné az imént száját elhagyó mondat. – Egyszer már tönkre tetted. Nézd meg, teljesen kikelt magából! Ne okozz neki még több fájdalmat.
  - Tudjátok, ki nagyon jó csaj? Mónika! Krisz, te tudod, kiről beszélek. – terelte az egyre kínosabb témát Richard. – Múltkor volt alkalmam együtt dolgozni vele. Van is pár fotó talán a gépemen róla. Mindjárt megmutatom. – fordult Tamás felé a férfi. A fotók láttán a srácok kollektíven felsóhajtottak, Krisztián pedig gondolataiba mélyedve besüppedt a fekete fotelbe. Mónika kegyetlenül jó nő, tagadhatatlan, de meg sem közelíti Viki szintjét. Majdhogynem minden nap eszébe jut a lány, de a múltkori alkalom óta, másra sem tud gondolni, minthogy újra a közelébe kerüljön. Napok óta terveket szövöget ez ügyben, és lassan már kezdett összeállni fejében a kép, hogyan fogja elérni a célját.




Sándor üzleti út keretében süttette a hasát egy puccos szálloda medencéjének a partján, míg Viktória a teljesen kihalt irodában az előtte tornyosuló papírtömegekkel szórakozott. Luxus szálloda ide vagy oda, kivételesen örült annak, hogy főnöke mérföldekre van, hiszen így nyugodtan, lebukástól nem félve folytathatta játékát Leventével. Lágyabb érzéseket ugyan nem váltott ki belőle a férfi és valljuk be valószínűleg soha nem is fog. Viktória három évvel ezelőtt végleg lemondott a szerelemről. Megrögzötten hiszi, hogy a soha véget nem érő szerelem nem más, mint egy tündérmese, melyet a gyerekek kedvéért találtak ki a világ szörnyűségeit ezzel leplezve. A nő tisztában van vele, a valóság sosem végződik „boldogan éltek, míg meg nem haltak”-kal, ugyanis a férfiak hamar belefáradnak egy kapcsolatba és ráunnak a nőkre, és ebből egyenesen következik a vég. Méghozzá nem is akármilyen szakításról beszélhetünk. A férfiakból hiányzik az az általános kedvesség és lágyság, ami segítségével elviselhetőbbé tudják tenni az amúgy pocsék helyzetet. De persze az is lehet, csupán gyávák, hogy párjuk elé álljanak és megbeszéljék a dolgokat. Ehelyett kegyetlenül, jobbnál jobb eszközökkel eltaszítják maguktól a gyengébbik nemet. Viktória pedig mindezt tudva, köszöni szépen, de nem kér ebből a pokoli érzésből.
   - Minek köszönhetem a hívásod, drága Krisztián? – a lány tudatosan játszott a férfival. A félre lépése ellenére sem érzett iránta dühöt, és sose akarta, hogy Krisztián úgy szenvedjen, ahogy ő. Viktória ugyan nem értette, miért nem képes gyűlölni egykori szerelmét, hisz, igen csak megérdemelné. Ráadásul még élvezte is Krisztiánnal szembeni párharcait, flörtöléseit, és ez megrettentette a lányt. Nem mutatta, de legbelül félt ezektől a gyenge érzésektől, így próbálta magában a lehető legmélyebbre temetni őket.
      - Segítened kéne. – a férfi hangja lágyan szólt. Viktória székében hátra dőlve, szemeit lecsukva élvezte Krisztián fülsimogató hangszínét. – Az egyik egyetemi feladatomhoz kéne még sürgősen pár nyers fotó és arra gondoltam, te biztosan ráérsz.
  - Igen, Krisztián. Nekem sosincs semmi dolgom. Egész nap csak a lábamat lógatom és koktél szürcsölgetek. – Viktória hangja kicsit cinikusan hatott. Nem kevés időt ölt már abba, hogy munkája mellett némi szabadideje legyen, de persze ezt senki nem vette észre. Ismerősei többsége úgy gondolta, ő a szórakozásból él, és ezért kap fizetést, mert néha eljár bulizni. Ez kezdett kicsit felháborítóan hatni a lányra.
      - Nem úgy értettem. – kezdett magyarázkodásba a férfi. – De te vagy az egyetlen esélyem. Ha kell térden állva könyörgöm ezért az apró szívességért.
  - Miért nem kérdezed meg a barátnőd? Ő biztosan szívesen segítene neked, ellenben velem.
   - Niki nem a barátnőm. – Krisztián hangja keményen hatott. – És ő amúgy is Bécsben van. Három nap múlva jön csak haza, az meg már késő lenne.
  - Na jó. Majd megbeszéljük, hogy milyen képekről is lenne szó, meg hogy mikor lenne a fotózás és utána eldöntöm, hogy benne vagyok-e.
     - Viki, kérlek. Ez sürgős lenne. Még ma délután meg szeretném csinálni a képeket. – Krisztián kétségbeesettségéből a lány arra mert következtetni, ez csak egy jónak cseppet sem mondható ürügy, hogy a férfi találkozzon vele, és a valóságban szó sincs semmilyen egyetemi munkáról. Megérzését pedig csak erősítette a tudat, hogy Krisztián számára az egyetem mindenek felett áll és pont ezért az ilyenfajta ügyeket sosem hagyja az utolsó percre.
   - Küld el a címet és hogy hányra legyek ott. – Viktória sóhajtott egy mélyet, de csak a hatás kedvéért. Legbelül örült Krisztián gyenge próbálkozásának, de igyekezett ezt nem a férfi tudtára adni. Választ nem várva, köszönés nélkül bontotta a vonalat és elégedetten summázta az előbb történteket.
      - Azt hittem a délutánt együtt töltjük. – hallatszott egy férfihang az ajtó felől.
 - Levente, szabad vagyok, és úgy osztom be az időmet, ahogy én akarom. – Viktória szavai hallatán a férfiben felgyülemlő düh csillapíthatatlan szintre emelkedett. Levente sosem szerette, ha játszanak vele, jobban élvezte, ha ő irányíthat és ő mondhatja meg, kivel, mikor, mit csinál. A férfi az asztalhoz lépett és egy határozott mozdulattal a földre söpörte az dossziézott papírokat. Nyers, férfias erővel csapott le a lány ajkaira és minden előjáték nélkül tette magáévá a nőt. Vad tempót diktálva próbálta Viktória tudomására juttatni, hogy vele nem szórakozhat senki. A gépezetbe ott került hiba, hogy a lányt egyáltalán nem érdekelte Levente gőgössége, és az, hogy esetleg fájdalmat okoz neki. Viktória számos alkalommal tudatta a férfival, hogy ami köztük van, az csak szex. Ezt Levente mindig elfogadta, de utána mégis újra és újra megcáfolta önmagát.




  - Bocs, hogy nem hívtalak vissza, de őrült sok dolgom volt. – Viktória Krisztiánhoz hajolt, hogy üdvözölje őt. A férfi számtalanszor kereste, hogy megtudja, számíthat-e akkor rá, de a lány élvezetesebb elfoglaltságot talált Leventében, így nem tudott reagálni Krisztián hívásaira.
     - Semmi baj. A lényeg, hogy eljöttél. – suttogta a férfi mélyen belélegezve a lány parfümét. – Csodás az illatod.
Viktória szánalmasnak találta magát, amiért képes volt elalélni egy ilyen mondattól, ezért inkább mit sem törődve vele, bentebb lépett a lakás ajtaján. Pedig valljuk be, nem sok pasi rohangál, aki képes halál komolyan közölni, hogy „csodás az illatod”.
Krisztián bevezette Viktóriát a gyéren megvilágított nappaliba, melynek olyan magason volt a plafonja, mintha katedrálisban lettek volna. A szoba Krisztián stílusához méltóan, elegánsan volt berendezve alacsony négyszögletes fekete bútorokkal. A lány az asztalra tekintett, ahol gondosan előkészítetett borospoharak voltak elhelyezve, szinte mérnöki precizitással.
   - Gondoltam így jobban megy a munka. – emelte a lány felé Krisztián a borosüveget, majd annak felbontásával kezdett el bíbelődni. Viktória mindeközben körbejárta a helységet.
 - Illik hozzád ez a lakás. Letisztult stílus, depressziós hangulat. Akár csak te. – állapította meg a lány. – Ez az új Classic Cantabile zongora? – fordult csodálkozással telt arccal a férfi felé. – Ez egy kész vagyonba kerülhetett. – A lányban még a Krisztiánnal való kapcsolata idején ragadt meg némi általános tudás a zongorák tekintetében.
    - Apám nagy rajongója ennek a vacaknak. Tőle kaptam ajándékba, persze inkább mondanám gyermeki szeretet sikertelen megvásárolásának.
 - Nem tudtam, hogy Gábort érdekli a zene. – ráncoltam össze a homlokom.
   - Nem, őt tényleg nem. Nem is tőle kaptam. Az igazi apám, ő adta. – Viktória ekkor döbbent csak rá, hogy sosem hallott még Krisztián vérszerinti apjáról.
  - Ezek szerint nem jössz ki vele valami jól.
       - Igazán… érdekes ember. Mondhatni, kegyetlenül vaskalapos, persze modernebb értelemben.
 - Ez úgy hangzik, mintha az apád… elvek alapján élne. – igyekezett Viktória intellektuális hangot megütni, de sejtette, hogy csúnyán elhibázta a dolgot. Belekortyolt a borba, és feledni próbált. – Bocsánat, de sosem meséltél róla.
  - Okkal. Egyébként igen, azt gondolja, hogy úgy él. – felelte Krisztián nevetve, és letette a poharát az asztalra. Felhúzta szemöldökét, és elkapta a lány tekintetét. – De a csinos lányok a gyengéi.
   - Ó! – ment bele a játékba Viktória. – És ez öröklődő?
Krisztián odahajolt a lányhoz, és gyengéden hátrasimított egy tincset a Viktória hajából, óvatosan, nehogy beleakadjon az apró aranykarikákba a bal füle felső körívén.
      - A csinos barnák esetében. – mormogta a férfi érdes hangján a lány fülébe. Krisztián ujja lecsúszott a lány vállára. Viktória minden erejét összeszedve igyekezett józanságot erőltetni magára.
  - Ö… Krisztián. Egészen pontosan mit csinálunk mi itt? – kérdezett rá a lényegre. – Most komolyan, te sem gondoltad, hogy beveszem ezt a fotózás maszlagot.
Krisztián felsóhajtott és elvette a kezét a lány válláról.
  - Sokat gondolkodtam rajta, hogy mégis milyen indokkal láthatnálak újra. Folyton te jársz a fejemben. Gyerekesen hangzik, de vágyom rád, az érintésedre.. a csókjaidra.
Viktória ugyan úgy akarta a férfit, mint ahogy Krisztián őt. Az asztal szélének támaszkodva nézett végig az ízlésesen felöltözött férfi testen.
     - Akkor mire vársz még? – suttogta halkan.
Percekkel később Krisztián durván, erőszakosan a szobája ajtajának lökte a gyenge női testet. Viktóriának nem fájt, sőt kimondottan élvezte.  Feje az ajtón koppant, ahogy a férfi hevesen birtokba vette ajkait. Szenvedélyesen csókolták egymást, ahogy Krisztán az ölében elhelyezkedő lánnyal a szobába botladozott. A férfi az ágyra lökte Viktóriát és felé mászott. Pólóját lerántva róla vizsgálta végig milliméternyi pontossággal az amúgy már jól ismert női testét. Krisztián lentebb csúszott az ágyon és a lány combjának belső oldalát kezdte csókolgatni. Nem bírt tovább várni és minél előbb magáénak akarta tudni Viktóriát, mielőtt még a lány meggondolja magát.
Az éjszakát egymás kényeztetésével töltötte a két fiatal. Lágy és gyengéd érintések helyett a vadság és követelőzés jellemezte tetteiket. Mindkét félt önös érdek vezérelte: hogy vágyaik kielégülésre leljenek.

Reggel Viktória nem akarta megvárni, hogy a férfi felébredjen. Minél hamarabb távozni akart, hisz tudta, Krisztián pont ezért, csak még jobban fogja keresni. Ahogy kinyitotta az ajtót, nem várt személybe ütközött. Nem ismerte a férfit, aki összeráncolt homlokkal nézett végig rajta, mintha gondolataiban azon merengene, vajon ki lehet ez a lány.
  - A tiéd lehet. – mosolygott önelégülten Viktória férfira és megkerülve őt, távozott.


3 megjegyzés:

  1. Egy lány álmai2014. november 18. 11:31

    Na itt is vagyok.
    Nemrég értem csak haza, ezért nem tudtam válaszolni neked...

    Egyik legnagyobb kedvencem lett ez a rész. A piszkos kis fantáziádat kétszer is megcsillogtattad :-) már hiányoltam.
    Érdekes volt a rész abból a szempontból is, hogy a két fiatal mennyire lazának képzeli el ezt a helyzetet amibe most belekezdtek, de azért nem is olyan érzelemmentes dolog ez, főleg az őket ismerve nem az.
    Ami viszont elszomorító,hogy Krisztián semmit se változott... legalábbis a nők terén, az okés h Niki nem a barátnője legalábbis szerinte, de mint mondana a lány? Mert bennem felmerültek kétségek :-) De mivel Niki nemszimpi így engem nem zavar!
    Örültem,hogy a fiúkat is belehűzted a sztoriba, így legalább picit elképzelhetjük milyen pasis beszélgetések zajlanak le.
    A hasonlatodról már meséltem, de még mindig képes voltam röhögni rajta... nagyon nagy xD
    Viki egészen megváltozott ez alatt a három év alatt, legalábbis eddig úgy tűnik. Két pasi is úgymond a kedvére tett... :-) Rossz kislány!

    Nagyon kíváncsi leszek Krisztián reakciójára ébredés után, és a barátjával folytatott beszélgetésre is. Remélem feltűnik Niki is kicsit, legalább egy kis hiszti erejéig.

    Tényleg nagyon imádtam ezt a részt!

    VálaszTörlés
  2. Szia! :)

    Nagyon egyet kell értenem Egy lány álmaival, fantasztikus rész lett! :)

    Jól indult, s érdekesnek találtam, hogy Ricsi semmit nem tud Vikiről. Persze, értem az indokot, amit írtál, csak nem gondoltam volna, hogy Krisztián ilyen szinteken elnyomja magában az egészet. :) Tomika szerepéért nagy pacsi, hozta a formáját! :D
    Viki mondhatott volna még valami kis "megsemmisítő" mondatot Leventének a végén, hogy a srác a 'mennyből a pokolba essen' :P
    Krisztián és az "egyetemhez kell pár kép"... Hát ezt ki vette volna be? :D De nagyon jó, hogy ezt írtad, mert valljuk be, ennyit is néztünk volna ki a történetbeli Krisztiánból. :D Nagyon meglepődtem volna, ha tényleg ez a valós indok! :O
    Na és most sietned kell az új résszel, mert nagyon kiváncsi vagyok, mit szól Krisztián ahhoz, hogy Viki lelépett, és hogy miket agyaltál még ki!

    Gratula a részhez :) Puszi!

    VálaszTörlés