Súgd meg 3. fejezet

Viktória visszafelé kocogott a szokásos szerdai futásából. Évezte az egészséges sajgást az izmaiban, illetve a klasszikus téglaépületekkel körülvett Városliget buja zöld növényzetének látványát. A nő mélyet szippantott a késő délutáni levegőből, melyben a frissen nyírt fű és a távoli avarégetés illata elegyedett. A sárguló levelekkel borított fák ágai között beszűrődő napsugarak lágyan melengették Viktória verejtéktől kipiroslott arcát.

   - Hello, cicám! Már azt hittem, ma nem is látlak. – hangzott a tunya kappanhang. A nő megpördült, és megpillantotta a férfit, ahogy hanyatt fekve ejtőzött a hosszú kőpadok egyikén, melyek művészi precizitással voltak elhelyezve a liget területén, rajtuk pedig gondosan elhelyezett dísztábla az adományozó nevével. – Miért nem jössz ide, és ülsz az ölembe?

    - Talán mert semmi kedvem hozzá! – kiáltotta Viktória és meg sem állt. Több mint három héttel ezelőtt, még a legelső budapesti futása alkalmával találkozott ezzel a barommal, aki azóta minden alkalommal megszólítja, remélve, hogy egyszer a jövőben többre is sor kerül majd. Eredménytelen taktika ez a férfi részéről, hisz a nők egy szűk rétege, köztük Viktória is, semmibe veszi szavait, sőt annyira szánalmasnak tartja, ezt az erőltetett kapcsolatfelvételt, hogy még arra sem méltatja a férfit, hogy akár csak a nevét megjegyezze. A többség számára mégis imponáló tud lenni, ha egy férfi felfigyel és bókol a smink nélküli, izzadságtól összeragadt hajú énjüknek. Viktória tisztában volt a női nem ezen részének létezésével, és tudta, lesz olyan lány, nem is egy, aki beadja a derekát Póninak, mármint ahogy Viktória hívja őt gondolatban. Hogy miért pont Póni? Egyszerű a válasz. Gyenge csajozási technika ide vagy oda, a csávóra mégis több segg jut, mint egy pónira a vidámparkban.

Viktória a még mindig felfokozott adrenalin szintjével befordult a következő sarkon és megkönnyebbülve vette tudomásul, alig egy utcányira van a célként szeme előtt lebegő lakásától. Szokásához híven erős tempót diktálva szerette volna megtenni az utolsó pár métert, de karját valaki megragadva késztette őt megállásra.

    - Niki?! – Viktória levegő után kapkodva ejtette ki a lány nevét. El sem tudta képzelni, mit akar tőle, de Niki szemeiből áradó eltökéltségből arra mert következtetni, hogy beszélgetésük központi eleme, Krisztián lesz.

        - Tudom, mire megy ki a játék. El akarod venni tőlem, de előre szólok, nem fogom hagyni. – fakadt ki Niki.

     - Drágám, semmit sem kell elvennem tőled, hiszen soha nem is volt a tiéd. Ha bármi is lesz, én csupán visszaszerzem a tulajdonom. – Viktória élvezte a folytonos harcot, ami közte és Niki között folyt, még akkor is, ha legbelül ugyan sajnálta a lányt, hiszen emlékszik még arra az időre, amikor ő volt ennyire naiv és szerelmes.

   - Nem mondom még egyszer. Hagyd őt békén. – a nő hangja fenyegetően próbált hatni és a nyomatékosítás kedvéért enyhén rá is szorított Viktória karjára. – Anno megvolt a lehetőséged, de nem éltél vele. Vége van Viki, fogadd el és lépj tovább.

Nikolett szavainak hallatán a lány felnevetett. Még hogy ő nem élt a lehetőséggel… Ugyan már!

   - Na jó ide figyelj, mert csak egyszer mondom el. Igen, jól sejted, hogy ki akarlak csinálni, és ki is foglak, ami azt illeti… De nem Krisztián miatt. Hidegen hagy, hogy mit csinálsz vele. Sokkal inkább az arcátlanul nagy magabiztosságod és lekezelő stílusod az, ami nem tetszik. Szóval vegyél visszább magadból, kislány. – A lánnyal való megismerkedés elég kurtára sikeredett. Nem lopta be magát Viktória szívébe, pedig akár barátnők is lehettek volna. Kétségtelen, rengeteg tanáccsal szolgálhatott volna Nikinek, olyanokkal, ami több mint valószínű, a modell pályán való előrejutást eredményezett volna.

       - Hidegen hagy? Akkor ne hívogasd őt! „Nyuszifűl!” – a lány kétségbeesettségét látva, Viktória eddig jégcsapnak vélt szíve, lágyat dobbant. Meg akarta semmisíteni Nikit, de pontosan tudta, akkor szenved a legjobban, ha Krisztián mellett marad.

    - Én nem futok egy férfi után sem, ellentétben veled. Ha pedig igazán ismernéd Krisztiánt, tudnád, hogy nem egy monogám típus. – a lány szemrebbenés nélkül válaszolt. A tény igaz, nem vele telefonált a férfi. Viktória pontosan tudta, hogy Krisztián szexuális vágyának kielégítésére használja a lányt, és emellett még számos más nőt is, így logikus válaszként hatna, hogy valamelyik szeretőjét hívta azon az éjszakán. A megszólításból viszont Viktória pontosan tudta, hogy Krisztián húga volt a vonal túl végén, hiszen ezen becses megnevezést csakis Zsófi érdemelte ki.

      - Hazudsz. – Nikolett kezdeti határozottsága múlni látszott és lesújtóan kellemetlennek érezte vádaskodását. – Krisztián szeret engem.

    - Ezzel nyugtatod magad? – a lány naivsága mosolyt csalt Viktória arcára. – Krisztián ilyen ember. A női nem számára csak játékszer. Mindegy, hogy mennyi időt áldozol rá, hogy mennyi érzelmet táplálsz felé, a végén úgyis eldob magától. Engem szeretett! Én voltam a tökéletes nő számára, a nagy ő… Egy életet adtam volna neki, mégis megtette! Veled miért lenne másképp? Szóval kislány nyugodj ebbe bele és élvezd ki minden egyes pillanatát, amíg még lehet. – Viktória kegyetlenül nyers megfogalmazása válasz képtelenné tette ellenfelét. A lány diadalittasan maga mögött hagyta Nikit és nekiiramodott a még hátralévő távolság megtételére.

Amint hazaért, a lány forró fürdőt véve elmerült a kádat kitöltő gőzölgő víz és habok közepette. Fáradt izmainak jól esett a lazítás, ahogy szemeit lecsukva átengedte magát a fürdőszoba csendjének. Alig pár percig élvezhette a kényeztetést, amikor is hófehér iPhoneja hangosan berezgett a fürdőkád melletti fa öltözőasztalon. Viktória tengerkék szeme győzedelmesen villogott, ahogy a telefon után nyúlva elolvasta a hívó fél nevét.

    - Igen? – vette fel hidegen a telefont, miközben hátra dőlve a habokkal kezdett játszani.

   - Tudnánk találkozni a Lumenben? Látni akarlak! – Krisztián mély hangja borzolta a lány füleit. Mintha a férfi egyenesen a fülébe suttogott volna, Viktória haját lágyan arrébb simítva.

     - Adj egy órát és ott vagyok.

A nő, ahogy letette a telefont, lassú készülődésbe kezdett. Nem törte magát, hogy a lehető legtökéletesebb megjelenést nyújtsa. Egy farmert és egy laza pólót húzott magára, haját pedig az ujjaival hátra fésülve szabadon hagyta. Indulás előtt Viktória megszemlélte magát a tükör előtt. Smink nélküli arca enyhén kislányos külsőt kölcsönzött az amúgy már huszonnégy éves nőnek. Magas sarkúba bújva tipegett le autójához. Végighajtott Budapest örökmozgó főutcáján, majd a Duna felé kanyarodott, mígnem végül rátért a sűrű fasorral szegélyezett útra.

   - Szia. – a férfi Viktóriához hajolt, hogy puszit adjon az arcára, és kicsit többet időzött ott, mint azt egy

üdvözlő puszitól várná az ember.

    - Csak nem hiányoztam? – mosolygott pajkosan a lány Krisztián szemeibe.

  - Lényegre törő leszek. Mi volt az a dolog ma Nikivel? – kérdezte a férfi, és mélyet kortyolt friss kávéjába. – Viki, nem beszélhetsz ilyen lekezelően vele. Nem szimpatikus, megértettem és nem kérem, hogy barátnők legyetek, csak hogy tudjatok meglenni egy légtérben.

    - Miért is gondoltam, hogy magában tartja a dolgot. Hát persze, hogy alig várta, hogy elújságolja neked. – pufogott a lány.

   - Viki, kérlek. – Krisztián odahajolt a nőhöz és gyengéden hátrasimított egy tincset Viktória hajából.

      - Gondolom azt már elfelejtette közölni, hogy majdhogynem megfenyegetett, azzal az indokkal, hogy hagyjalak békén.

  - Elegem van, hogy állandóan nyúzzátok egymást. Napról napra nem hallok mást tőle, csak hogy Viki így, Viki úgy. – csattant fel a férfi. – Elegem van!

   - Ezért rám vagy dühös. Csak közölném, nem is találkoztam vele már mióta. Nem tudom mire fel ez a kirohanása.

       - Nem rád vagyok dühös. – nézett mélyen Viktória szemébe. – Csak kérlek, ne adj okot neki a hisztire.

  - Tisztában vagy vele, mit kérsz tőlem? Nem ülhetnénk le kettesben beszélgetni, nem viccelődhetnénk. Nem érinthetném meg a karod, – simított végig a férfi kezein – és nem köszönthetnélek puszival. – suttogta lágy hangon. Viktória legerősebb fegyverét vetette be Krisztián ellen. Nem mást, mint a férfi saját érzéseit. Hisz a férfi egyszer szerette őt, a szeretet pedig nem tűnik el csak úgy. Nyomot hagy az ember szívében. Viktória pedig pont ennek a nyomnak a rögös útjára kívánt lépni.

   - Ne beszélj vele, rendben? A többit én elintézem. – sóhajtott gondterhelten Krisztián, a lány pedig győzedelmeskedve dőlt hanyatt a kényelmetlen bőrfotelben.

     - Örülök, hogy felhívtál és találkoztunk. Még akkor is, ha mindezt Nikinek köszönhetem. – Viktória tudatos játékba kezdett. Tudni akarta, mennyit jelent még a férfinek és hogy van-e valaki, akit többre értékel, mint őt. – Többször is megismételhetnénk.

   - Este beülünk páran a Beckettsbe. Gyere el, ha szeretnél. – Krisztián a könyökére támaszkodva hajolt közelebb a lányhoz.

   - Az előbb mondtad, hogy kerüljem a konfrontálódást Nikivel. Hogy is van ez?

  - Nem lesz ott. – Viki szemei felcsillantak, ahogy meghallotta a férfi szavait. Apró, alig észrevehető mosollyal az arcán támaszkodott ő is az asztalra.

      - Kilencre értem jössz? – mosolygott kacéran Krisztiánra.

  - Ki nem hagynám. – suttogta a férfi.

Különös látványt nyújtott a két fiatal, ahogy jókedvűen egymás oldalán léptek be a pub bejáratán. Minden szem rájuk tapadt, hisz a jelenlévők még legnagyobb álmaikban sem gondolták volna, hogy ők ketten valaha képesek lesznek közös légtérben megmaradni, nem hogy egymás társaságát élvezve együtt érkezzenek meg bárhova is. A társaság susmogása mosolyt csalt Viktória szájára, ahogy az asztalhoz értek. Egymással szemben helyet foglalva kapcsolódtak be a beszélgetésbe. Viktória magán érezte a férfi tekintetét és ez még több önbizalommal töltötte el. A nő nem értette miért imponál számára annyira Krisztián viselkedése. Hozzá volt már szokva, hogy megbámulják, esetleg utána fordulnak az utcán, de a tény, hogy ez a pasi érdeklődik utána, megmagyarázhatatlan érzéseket keltett a lányban.

    - Most akkor ti…? – bukott ki Tamás száján a mindenkiben felmerült kérdés. A férfi már jócskán többet ivott a kelleténél, ezért is volt mersze ennyire nyíltan fogalmazni.

   - Nincs olyan, hogy mi. Beszélhetünk külön Krisztiánról meg rólam. – Egyelőre. Tette hozzá gondolatban a nő.

      - Nem is hiányzik, ami köztetek volt? – feszegette tovább a kínos témát Barbara. Viktória volt párjára pillantott és látta, kellemetlenül érinti a kérdés a férfit.

  - De. Vannak dolgok, amiket szívesen újra élnék. – válaszolta a nő teljes őszinteséggel és koktélos pohara után nyúlt.

    - Például? – Viktória Krisztiánra pillantott, ahogy meghallotta a férfi kérdését.

  - Őszintén? – nézett mélyen a szemébe – A szex.

    - Akkor valószínű nem volt még részed egy jó dugásban. – viccelődött Bence.

 - Barbi biztos tudna mesélni milyen, ha valakinek a párja borzasztóan teljesít az ágyban. – adta meg Viktória a kegyelemdöfést a férfinek, ezzel pedig sikerült más vizekre terelnie a beszélgetést.

A hangulat bent tovább fokozódott, de a lánynak levegőre volt szüksége. A szórakozóhelyhez tartozó hátsó, szabad részhez ment és a lépcsőn leülve táskájában cigaretta után kutatott. Alig élvezhette a magány csendjét, Krisztián foglalt helyet mellette.

  - Kínos volt a téma? – vigyorgott a férfira.

     - Nem mondanám. Sokkal jobban lepődtem meg a válaszodon. – nézett mélyen a Viktória szemeibe.

  - Krisztián, jöhet bárki, de ha nem jó vele a szex, mit sem ér. Egy idő után vágysz egy igazán jó estére… És bármi is volt köztünk, a szeretkezés mindig jó volt. Legalábbis szerintem.

    - Akkor mi tart vissza tőlem? – Viktória rühellte az idióta kérdéseket és jelen esetben a férfi szavai is ebbe a kategóriába tartoztak. A nő fejét csóválva, mosollyal az arcán sóhajtott és felállt, hogy válasz nélkül magára hagyja a férfit. – Mi van most köztünk valójában? Mit akarsz? – állta el a lány útját Krisztián.

       - Mi lenne? Semmi! Nem haragszom rád, ha erre vagy kíváncsi. Fiatalok voltunk és még élnünk kellet. Mindenki tudta, hogy nincs közös jövőnk, egyedül mi nem voltunk ezzel tisztában. Nem felejtettem el ugyan ami történt, de tovább léptem. – magyarázta Viktória majd Krisztián mellett elsétálva távozni akarta, de a férfi ezt nem engedte. Egész testével a falnak préselve késztette maradásra a lányt.

  - Tudod hogy értettem.

      - Mit szeretnél hallani Krisztián? – suttogta ajkaiba a lány. – Hogy abban a reményben jöttem vissza, hogy mindent újra kezdünk? Hogy még mindig vágyom rád? Hogy éhezem csókjaidra? Hogy érezni akarom kezed simítását bőrömön vagy, hogy újra és újra elvessz bennem? – Viktória szavai vágyat ébresztettek Krisztiánban. A férfi hevesen csapott le a nő ajkaira, a rég nem tapasztalt édes íz pedig csak még jobban felkorbácsolták pattanásig feszült idegeit. A mennyei érzés viszont alig egy pillanatig tarthatott, amikor is egy női hang megköszörülve torkát elválásra késztette a fiatalokat.

   - Most elmegyek. – nézett a lány Orsira – Ne bízd el magad. Ez még nem jelent semmit. Ennél jobban kell próbálkoznod. – suttogta még utoljára a férfi fülébe, majd lágy mosollyal az arcán elsétált Orsi mellett.

       - Mit csinálsz már megint, édes fiam. – sóhajtott Orsi.

  - Új kihívást kaptam. – válaszolta Krisztián és a cigit ajkai közé véve rágyújtott.

    - Ez a lány lassan mindenkinek szétteszi a lábát, akkora ribanc lett. Nem hiszem, hogy ő jelentené számodra a kihívást. – Orsi lekezelő stílusa nem tetszett a férfinek, de nem szólt érte inkább, hisz tudta, a nőnek semmi problémája nincs Viktóriával. Legalábbis régen nem volt… Az idők viszont változnak, így a vélemények is. Orsi szemében a lány végleg elásta magát ezzel az új viselkedéssel. – Nikire kéne koncentrálnod. Nemrég még ódákat zengtél róla és erősen hitegettél, hogy fontos számodra és nem csak kihasználod.

   - Orsi. – sóhajtott Krisztián lemondóan – Pontosan tudod, hogy mi tetszik benne. Az, hogy Viki legtöbb tulajdonsága megtalálható Nikiben.

   - Kivéve a rosszakat. – jegyezte meg gúnyosan a nő.

     - Ez a baj. Te beérnéd egy felturbózott hamisítvánnyal, ha tudod, hogy csak egy utánzat, miközben tiéd lehetne az igazi is? – Krisztián mélyet szívott a jóleső dohányból és eldobta a csikket. Gondolatai a jövő körül forogtak. Látta magát, ahogy forrón csókolja a hőn áhított lányt…