A következő hetekben a fiuk szépen lassan beköltöztek. Könnyebben ment az együttélés, mint amire számítottam. A fiuk elég rendetlenek voltak, de hát fiuk! Mit vártam!? Egyébként jól elszórakoztunk. Tomikával és Bencével jókat lehetett beszélgetni, persze ezek a „beszélgetések” elég sokszor röhögésbe torkollottak. Krisztiánnal pedig nem sokat társalogtam, szinte csak köszöntünk egymásnak. Még mindig voltak dolgai, amik kikészítettek, de már megbarátkoztam vele. Elfogadtam hogy Ő ilyen. Kivéve egy dolgot, ezen az egyen nem tudtam elsiklani. Sokszor járt koncertezni, bulizni és általában mindegyik után másik lánnyal jött haza. Ez nagyon nem tetszett. Közben megérkezett Szandra is, néhány napot velünk fog tölteni, de később, ha vége lesz a tanévnek hónapokig nálunk lesz. Ő nagy rajongója mond 3 fiúnak, féltettem is emiatt eléggé.
- Viki lécci hagy menjek el Sp-vel a koncertre. Lécci!! – próbálkozott megint Szandra. Sose engedtem el és ez most lesz másképp.
- Mondtam már, hogy nem! Ezt sürgősen felejts el! És meg ne halljam még egyszer! Mi a szar van ezzel a vacakkal! – kérdeztem idegesen a laptopomat babrálva.
- Nem tudom. Kérd el Krisztiántól az övét, neki most úgy sincs rá szüksége. – mondta Szandra duzzogva. Nem törődtem vele elindultam Krisztián szobája felé.
- Szia. Zavarlak? – néztem Krisztiánra, aki éppen a szekrénye előtt állta tanácstalanul.
- Nem mondjad csak. – válaszolta, de rám sem nézett.
- Kölcsönkérhetem a géped? Az enyém beszart :S
- Persze ott van az asztalon. – és rámutatott az asztalára. Az egész szoba kupis volt. Koszos és tiszta pólók, nadrágok hevertek mindenhol. Üres chipses zacskók, üdítős dobozok borították az egész szobát, kivéve az asztalát, amin a gép és a zongora volt. Az egész szobában ez volt az egyetlen hely, ami meg volt becsülve. Ebből is látszik, hogy mennyire tiszteli, és hogy milyen alázat van benne a zene iránt. Felvettem a laptopot és elindultam az ajtó felé.
- Megköszönni luxus?! – Megfordultam és ott állt előttem Krisztián a fekete nadrágjában. Póló nem volt rajta. Szemem akaratlanul is végigsiklott felsőtestén.
- Köszi. – nyögtem ki végül.
- Nincs mit, de cserébe Szandra hagy jöhessen el velem a koncertre. – mondta és egyre közelebb jött.
- És ha nem?! – még mindig a látottak hatása alatt voltam. Az sem zavart, hogy egyre közelebb jön.
- Akkor ezt visszakérem. – nyúlt a laptopért. Kezét az enyémhez érintette. Bőre puha volt. Óvatosan simította végig a karom. Csak néztem rá. A mosolya elvarázsolt. A nyakamhoz érve keze megállt. Ekkor realizáltam a helyzetet és megfordultam.
- Oké. Menjetek. – próbáltam hűvös maradni, de valahogy nem ment.
Krisztiánék elmentek a koncertre. Mikor visszajöttek Szandra nagyon izgatott volt. Annyi élmény volt enne, hogy azt sem tudta hol kezdje a mesélést.
- Juj! Képzeld! Nagyon jó volt a koncert! – mondta lelkesen Szandra.
- Na mesélj! – mosolyogtam rá. Ekkor megláttam Krisztiánt, aki …
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése