3. rész


Megláttam Krisztiánt, aki egy lányt húzott befelé az ajtón. Nem tudtam, hogy Ő ki. Szép volt, nagyon szép. Barna göndör haja, zöld szeme elkápráztatott.  Magas volt és vékony, nagyon vékony.
- Szia. – köszönt nekem Krisztián és átölelte a lány derekát.
- Sziasztok. – próbáltam kedves lenni és mosolyogni, de nem ment.
Ha most megbocsátotok. – mondta Krisztián, majd megfogta a lány kezét és elindultak a szobája felé.
- Na mesélj mi történt? – kérdeztem Szandrától. Próbáltam leplezni a Krisztiánban való csalódottságom.
- Nagyon zsír volt a buli! Képzeld a koncerten ott volt Krisztián barátnője is de…
- Várj, van barátnője?! – vágtam Szandra szavába.
- Ha hagynád, hogy elmeséljem!!
- Oké. Folytasd.
- Na szóval ott volt Krisz barátnője is, de Ő nem nagyon foglalkozott szegény csajjal. Látszott a lányon, hogy ez nem esik túl jól neki. Na és akkor az egyik száma végén Krisztián magához húzta az egyik háttér táncos lányt és megcsókolta. Nagyon durva volt. Szegény lány, mármint Krisz barátnője sírva rohant ki a tömegből.
- És akkor ez a lány táncos? – céloztam a Krisztián szobájában
- Nem. Ő nem az a lány. Valójában fogalmam sincs hogy ki lehet. Vagyis csak annyit tudok róla, hogy Beának hívják. Krisztián úgy mutatta be, hogy „Ő a barátnőm”- válaszolta Szandra, majd elindult lezuhanyozni.
Én úgy gondoltam keresek valami jót a tv-ben. Nem telt el 15 perc és nyílt az ajtó Bea jött ki Krisz szobájából eléggé feldúltan.
- Várj már Bea! – rohant utána Krisztián.
- Mégis kinek képzeled te magad? Menj a francba! – le akart keverni neki egy pofont, de Krisztián elkapta a kezét.
- Engedj el! Ez fáj!
- Én mit képzelek magamról?! Ezt inkább nekem kéne kérdeznem! Megcsalsz és akkor ráadásul olyan hülyének nézel, hogy hagyom hogy még fel is pofozz?! Ezt meg ne próbáld még egyszer! – dühöngött Krisztián. Majd hátranézett és meglátott. Megfogta Bea kezét és kikísérte a lányt. Hallottam, hogy még kint is veszekednek. Majd egyszer csak nyílt a bejárati ajtó, de már csapódott is be. Krisztián leült mellém a kanapéra és csak nézett rám.
- Na mi van?! Minden rendben?
- Persze. – majd közelebb ült és még közelebb.
- Krisztián szerintem beszélnünk kéne. De valami nyugodtabb helyen.
- Oké. Menjünk be a szobámba. – Nem ellenkeztem, ha akartam volna sem tudtam volna. Krisztián megfogta a kezem és behúzott a szobájába. Mikor beértünk becsukta az ajtót.
- Szóval ezt igazán hanyagolhatnád. – tértem a lényegre.
- Mégis mit?
- Többek között ezt! – céloztam a kezünkre, ami olyan szinten össze volt kulcsolva, hogy már fájt.
- Többek között?! – ekkor elengedte a kezem.
- Nos igen… Figyelj rád több ezer tini felnéz. És te milyen példát mutatsz nekik?!
- Mégis miről beszélsz? – emelte fel a hangját Krisztián.
- Szerintem nem helyes, hogy minden buli után egy másik lánnyal…
- Ááá! Szóval erről fúj a szél! – vágott a szavamba ugyanabban a hangnemben.
- Igen! Ez nem túl helyes viselkedés. Gondolj bele mennyi lánynak okozol csalódást.
- Aha! És most tényleg ők érdekelnek, vagy éppen neked nem tetszik ez az egész dolog?
- Ne viccelj! – éreztem, hogy mire akar kilyukadni. – Ne is álmodj róla, hogy egyszer is féltékeny leszek emiatt. Nincs okom rá. – emeltem fel már én is a hangom.
- Biztos!? Nekem úgy tűnt, hogy amikor a szobámban voltál a gépemért eléggé megtetszettem. Nem nagyon ellenkeztél…
- Miért, kellett volna? Nem történt semmi! – vágtam a szavába.
- Ha nem állok meg, szerintem már…
- Még csak ne is álmodj róla! – már kezdtem nagyon mérges lenni rá.
- Oké! De szerintem igen is tetszett a látvány.- mondta halkan és elindult felém.
- Te szemét! – majd megfordultam és becsaptam magam után az ajtót.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése