Dühösen mentem be a szobámba és dőltem az ágyamra. Szerencse Szandra éppen a konyhában tüsténkedett.
- Mit képzel ez magáról! Azt hiszi, hogy mivel Ő a híres neves SP mindent megengedhet magának! Ehhez nincs joga! – ordítottam a szobámból remélve, hogy Krisztián is hallja.
De igaza van. – gondoltam magamban. – Tényleg megtetszett akkor ott a szobájában. De az csak múló elmezavar volt! De akkor miért húztam így fel magam? Akkor miért érdekel a dolog?
Szépen lassan beesteledett. Kimentem a konyhába inni valamit. Mindenki ott volt kivéve Kriszt. Mikor beléptem néma csend lett. Mindenki engem nézett. Mintha csak arra várnának, hogy mondjak valamit.
- Kérsz enni? – törte meg a csendet Szandra.
- Kösz most nem. Valahogy nincs étvágyam.
- Hát ez értető is. Egy ilyen veszekedés után nem is csoda. – szólta el magát Tomika.
- Mi van?! Ezek most tényleg mindent halottak? – gondoltam magamban. Ekkor bejött Krisztián
- Kéne a laptopom. – mondta undokul. Látszott rajta, hogy még mindig mérges.
- A szobámban van, mindjárt hozom. – válaszoltam ugyanabban a hangnemben és elindulta a szobámba. Mikor beértem megfogtam a gépet, ekkor hallottam, hogy valaki becsukja az ajtót.
- Mit csinálsz? – kezdtem újra dühös lenni.
- Beszéljük meg! Én…
- Nincs mit megbeszélnünk! – szakítottam félbe.
- De van! Kérlek! – nézett rám nagy kék szemeivel.
- Oké! De siess!
- Nem akartalak megbántani, de nagyon ki voltam akadva.- kezdett mentegetőzni. – Nem voltam könnyű helyzetben. Megtudtam, hogy megcsalt a barátnőm és ez…
- Most már tudod, hogy milyen, ha hülyének nézik az embert. – vágtam ismét a szavába. (Tudom le kéne már szoknom erről)
- Kérlek, hagyd, hogy befejezzem. Szóval teljesen ki akadtam aztán jöttél te ezzel a témával és rajtad csattant minden. Azt hiszed, nem gondolok arra, hogy nap mint nap mennyi lánynak okozok csalódást? Hidd el minden ilyen alkalom után legszívesebben megölném magam, amiért ilyen paraszt vagyok.
- De akkor miért csinálod ezt? – értetlenkedtem.
- Tudod mindenki csak SP-t, a sztárt látja bennem. Mindenki csak a hírnevemért van velem. Tudom ez a szakma, ezzel jár, de akkor is nehéz. Aztán egyszer megfordult a fejemben, hogyha mindenki csak kihasznál, akkor miért ne tehetném én is ugyanezt. De mindegy csak annyit szeretnék kérni, hogy bocsáss meg, és hogyha lehet legyünk barátok.
Ekkor már a szívem a torkomban dobogott. Meg tudtam érteni helyzetét.
- Nincs semmi baj. Nem haragszom. Én is örülnék neki, ha barátok lehetnénk. – válaszoltam. Ha neki barátra van szüksége, akkor legyen. De vajon képes leszek erre, képes leszek csak barátként tekinteni rá?
- Mit képzel ez magáról! Azt hiszi, hogy mivel Ő a híres neves SP mindent megengedhet magának! Ehhez nincs joga! – ordítottam a szobámból remélve, hogy Krisztián is hallja.
De igaza van. – gondoltam magamban. – Tényleg megtetszett akkor ott a szobájában. De az csak múló elmezavar volt! De akkor miért húztam így fel magam? Akkor miért érdekel a dolog?
Szépen lassan beesteledett. Kimentem a konyhába inni valamit. Mindenki ott volt kivéve Kriszt. Mikor beléptem néma csend lett. Mindenki engem nézett. Mintha csak arra várnának, hogy mondjak valamit.
- Kérsz enni? – törte meg a csendet Szandra.
- Kösz most nem. Valahogy nincs étvágyam.
- Hát ez értető is. Egy ilyen veszekedés után nem is csoda. – szólta el magát Tomika.
- Mi van?! Ezek most tényleg mindent halottak? – gondoltam magamban. Ekkor bejött Krisztián
- Kéne a laptopom. – mondta undokul. Látszott rajta, hogy még mindig mérges.
- A szobámban van, mindjárt hozom. – válaszoltam ugyanabban a hangnemben és elindulta a szobámba. Mikor beértem megfogtam a gépet, ekkor hallottam, hogy valaki becsukja az ajtót.
- Mit csinálsz? – kezdtem újra dühös lenni.
- Beszéljük meg! Én…
- Nincs mit megbeszélnünk! – szakítottam félbe.
- De van! Kérlek! – nézett rám nagy kék szemeivel.
- Oké! De siess!
- Nem akartalak megbántani, de nagyon ki voltam akadva.- kezdett mentegetőzni. – Nem voltam könnyű helyzetben. Megtudtam, hogy megcsalt a barátnőm és ez…
- Most már tudod, hogy milyen, ha hülyének nézik az embert. – vágtam ismét a szavába. (Tudom le kéne már szoknom erről)
- Kérlek, hagyd, hogy befejezzem. Szóval teljesen ki akadtam aztán jöttél te ezzel a témával és rajtad csattant minden. Azt hiszed, nem gondolok arra, hogy nap mint nap mennyi lánynak okozok csalódást? Hidd el minden ilyen alkalom után legszívesebben megölném magam, amiért ilyen paraszt vagyok.
- De akkor miért csinálod ezt? – értetlenkedtem.
- Tudod mindenki csak SP-t, a sztárt látja bennem. Mindenki csak a hírnevemért van velem. Tudom ez a szakma, ezzel jár, de akkor is nehéz. Aztán egyszer megfordult a fejemben, hogyha mindenki csak kihasznál, akkor miért ne tehetném én is ugyanezt. De mindegy csak annyit szeretnék kérni, hogy bocsáss meg, és hogyha lehet legyünk barátok.
Ekkor már a szívem a torkomban dobogott. Meg tudtam érteni helyzetét.
- Nincs semmi baj. Nem haragszom. Én is örülnék neki, ha barátok lehetnénk. – válaszoltam. Ha neki barátra van szüksége, akkor legyen. De vajon képes leszek erre, képes leszek csak barátként tekinteni rá?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése