Amerikából hazaérve elkezdtem albérletet keresni. Viszonylag hamar meg is találtam a tökéletes lakást.
- Óvatosan az törékeny!- mondtam a költöztetőknek akik épp a dobozaimat pakolták be az albérletbe.
- Ne féljen hölgyem, vigyázunk! Egyébként ez az utolsó. Hová tehetjük?
- Tegyék le valahova. Teljesen mindegy. – intettem. Már rég nem a munkásokkal foglalkoztam, mivel Tomika hívott.
- Szia kicsilány! Olyan régen nem láttalak! – mondta lelkesen. Nagyon jó barátok vagyunk, elég régen ismerkedtünk meg. (ez majd egy későbbi részben kiderül)
- Szia. Nos igen, de már itthon vagyok szóval valamikor összefuthatunk.
- Ez csak természetes! Egyébként mi újság veled?
- Semmi különös, jövő héten már újra dolgozok. Már a hétre is voltak felkérések, de túlságosan lefoglal a költözés. – mondtam kicsit fáradtan.
- Na!? Új lakásba költöztél?
- Tényleg nem tudsz valakit, aki albérletet keres? De lécci ne valami örült rajongót küldj a nyakamra! – viccelődtem.
- Hát pedig tudtam volna ajánlani 3 jó fej srácot, de sajnos ők elég nagy Viki fanok. – hülyéskedett most már ő is. – De viccet félre téve, 2 haverommal éppen lakást keresünk. Szerintem szívesen megnéznék.
- Akkor gyertek át. – és már diktáltam is a címet.
- Na akkor nemsokára ott leszünk. Szia!
- Szia.
Gondoltam, míg a fiukra várok hasznossá teszem magam. Elkezdtem kipakolni a konyhai felszerelést. Kb. egy fél óra múlva csengettek.
- Szia! – ugrottam Tomika nyakába.
- Szia. Nem is tudtam, hogy ennyire hiányoztam. – poénkodott mint mindig.
- Tudod, hogy egy percet sem bírok ki nélküled! – mentem bele a játékba. Majd Tomika elmosolyodott és elindult szétnézni.
- Szia! Király Viktória nagy rajongód :D – fordultam Bence felé.
- Szia. Brasch Bence, első számú Viki fan. –viccelődött Ő is, majd elindult Fluor után.
- Éder Krisztián – mosolygott és nyújtott kezet nekem.
- Szia. – mondtam kicsit flegmán. Nagyon nem bírtam Krisztiánt. Vagyis a zenéjével semmi bajom nem volt, de a viselkedése nagyon nem volt szimpatikus. Beengedtem Krisztiánt, és körbe vezettem a fiukat a lakásban. Megmutattam, mi merre van. Tomika egyből beleszeretett, már ki is választotta a saját szobáját. :) Bence is meg volt elégedve a lakással. Krisztián meg…Nos igen Krisztián! Őt inkább más kötötte le. Csak a telefonjával babrált egész végig. Néha-néha felpillantott, de akkor sem a szobát figyelte. Ilyenkor rám nézett és elmosolyodott. Próbáltam úgy tenni, mint aki nem veszi észre, de nagyon idegesített. Miért figyel engem? Tényleg együtt akarok én vele élni?
- Óvatosan az törékeny!- mondtam a költöztetőknek akik épp a dobozaimat pakolták be az albérletbe.
- Ne féljen hölgyem, vigyázunk! Egyébként ez az utolsó. Hová tehetjük?
- Tegyék le valahova. Teljesen mindegy. – intettem. Már rég nem a munkásokkal foglalkoztam, mivel Tomika hívott.
- Szia kicsilány! Olyan régen nem láttalak! – mondta lelkesen. Nagyon jó barátok vagyunk, elég régen ismerkedtünk meg. (ez majd egy későbbi részben kiderül)
- Szia. Nos igen, de már itthon vagyok szóval valamikor összefuthatunk.
- Ez csak természetes! Egyébként mi újság veled?
- Semmi különös, jövő héten már újra dolgozok. Már a hétre is voltak felkérések, de túlságosan lefoglal a költözés. – mondtam kicsit fáradtan.
- Na!? Új lakásba költöztél?
- Tényleg nem tudsz valakit, aki albérletet keres? De lécci ne valami örült rajongót küldj a nyakamra! – viccelődtem.
- Hát pedig tudtam volna ajánlani 3 jó fej srácot, de sajnos ők elég nagy Viki fanok. – hülyéskedett most már ő is. – De viccet félre téve, 2 haverommal éppen lakást keresünk. Szerintem szívesen megnéznék.
- Akkor gyertek át. – és már diktáltam is a címet.
- Na akkor nemsokára ott leszünk. Szia!
- Szia.
Gondoltam, míg a fiukra várok hasznossá teszem magam. Elkezdtem kipakolni a konyhai felszerelést. Kb. egy fél óra múlva csengettek.
- Szia! – ugrottam Tomika nyakába.
- Szia. Nem is tudtam, hogy ennyire hiányoztam. – poénkodott mint mindig.
- Tudod, hogy egy percet sem bírok ki nélküled! – mentem bele a játékba. Majd Tomika elmosolyodott és elindult szétnézni.
- Szia! Király Viktória nagy rajongód :D – fordultam Bence felé.
- Szia. Brasch Bence, első számú Viki fan. –viccelődött Ő is, majd elindult Fluor után.
- Éder Krisztián – mosolygott és nyújtott kezet nekem.
- Szia. – mondtam kicsit flegmán. Nagyon nem bírtam Krisztiánt. Vagyis a zenéjével semmi bajom nem volt, de a viselkedése nagyon nem volt szimpatikus. Beengedtem Krisztiánt, és körbe vezettem a fiukat a lakásban. Megmutattam, mi merre van. Tomika egyből beleszeretett, már ki is választotta a saját szobáját. :) Bence is meg volt elégedve a lakással. Krisztián meg…Nos igen Krisztián! Őt inkább más kötötte le. Csak a telefonjával babrált egész végig. Néha-néha felpillantott, de akkor sem a szobát figyelte. Ilyenkor rám nézett és elmosolyodott. Próbáltam úgy tenni, mint aki nem veszi észre, de nagyon idegesített. Miért figyel engem? Tényleg együtt akarok én vele élni?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése