Jó estét kívánok! Segíthetek? – kérdezte a recepciós.
- Igen. Szoba foglalásom van. A nevem…
- Tudom, hogy ki maga. – mosolygott a lány. – Itt vannak a kulcsok. És a hölgy? – nézet rám kicsit flegmán. Ekkor Krisztián átkarolta a derekamat, és egy puszit nyomott az arcomra.
- Ő velem alszik természetesen. – mosolyogva rám nézett. Szeme gyönyörűen csillogott. Nem tudtam megszólalni, csak visszamosolyogtam és bámultam rá tovább. Olyan jó érzés volt, persze tudtam, hogy ez az egész csak kamu…
- Értem. Elnézést, csak azért kérdeztem, mert egy személyes szobát kért. Nem említette, hogy társasága is lesz.
- Nos igen, én sem tudtam még, amikor lefoglaltam a szobát. Ha megtenné, hogy kicseréli.
- Ez csak természetes. – mondta segítőkészen a lány.
- Életem, és az újságírók? – és közelebb bújtam Krisztiánhoz.
- Sss..tudom. – adott még egy puszit. – Kérem, ha bárki is felőlünk érdeklődne, ne mondjon semmit.
- Értem.
- Tehát nem is látott minket!! – hangsúlyozta Krisztián.
Ekkorra már teljesen kész voltam, de szerencsére indultunk is a lift felé. Már nem bírtam volna sokáig, így is nagyon erőlködnöm kellett, hogy el ne nevessem maga. Míg a liftre vártunk Krisztián átölelt hátulról és a nyakamat kezdte csókolgatni. Már nyílt is az ajtó és Ő szó szerint betolt a liftbe. Még mindig hülyéskedett és ezzel én is tisztában voltam. A liftben mind a ketten hangosan nevetni kezdtünk. Természetesen visszamentünk a recepcióra és elmagyaráztunk mindent. A lány nem tartotta ilyen viccesnek a dolgot, de visszacserélte a szobát 2 egyágyasra…
- Te tiszta hülye vagy! – mondtam nevetve már a liftben és beálltam az ajtóval szembe.
- Miért is?!
- Szegény lányt jól kikészítetted. Pedig azt hittem, hogy nem veszi be, de az a liftes jelenet…mindent vitt. Nagyon jól játszottad a hős szerelmest. Szerintem te pályát tévesztettél, színésznek kellett volna menned.
- Te miről beszélsz? Én nem játszottam meg semmit! – mondta, majd újra magához húzott és átölelte a derekamat.
- Ne csináld már! – nevettem
- Mégis mit? – és még erősebben ölelt. Majd megállta a lift és kinyílt az ajtó. Kihámoztam magam Krisztián karjaiból, és gyorsan kiléptem a liftből. Elindultam megkeresni a szobáinkat.
- Ideadnád a kulcsom? – néztem Krisztiánra, mivel nála volt mind a kettő.
- Hát…nem is tudom. Mit adsz érte cserébe?
- Mit szeretnél?
- Mondjuk egy puszit. – nézett rám nagy kék szemeivel.
- Na jó, ha ez az ára.. – és közelebb hajoltam hozzá. Persze Ő pimaszul elfordította a fejét, így a szájára sikerült puszit nyomnom.
- Valahogy éreztem, hogy ezt fogod csinálni. – néztem rá gúnyosan. Természetesen ő csak mosolygott tovább. – Bejössz? Annyira nem vagyok már álmos! Beszélgethetnénk.
- Oké. Ki nem hagynám:P – mosolygott.
- Igen. Szoba foglalásom van. A nevem…
- Tudom, hogy ki maga. – mosolygott a lány. – Itt vannak a kulcsok. És a hölgy? – nézet rám kicsit flegmán. Ekkor Krisztián átkarolta a derekamat, és egy puszit nyomott az arcomra.
- Ő velem alszik természetesen. – mosolyogva rám nézett. Szeme gyönyörűen csillogott. Nem tudtam megszólalni, csak visszamosolyogtam és bámultam rá tovább. Olyan jó érzés volt, persze tudtam, hogy ez az egész csak kamu…
- Értem. Elnézést, csak azért kérdeztem, mert egy személyes szobát kért. Nem említette, hogy társasága is lesz.
- Nos igen, én sem tudtam még, amikor lefoglaltam a szobát. Ha megtenné, hogy kicseréli.
- Ez csak természetes. – mondta segítőkészen a lány.
- Életem, és az újságírók? – és közelebb bújtam Krisztiánhoz.
- Sss..tudom. – adott még egy puszit. – Kérem, ha bárki is felőlünk érdeklődne, ne mondjon semmit.
- Értem.
- Tehát nem is látott minket!! – hangsúlyozta Krisztián.
Ekkorra már teljesen kész voltam, de szerencsére indultunk is a lift felé. Már nem bírtam volna sokáig, így is nagyon erőlködnöm kellett, hogy el ne nevessem maga. Míg a liftre vártunk Krisztián átölelt hátulról és a nyakamat kezdte csókolgatni. Már nyílt is az ajtó és Ő szó szerint betolt a liftbe. Még mindig hülyéskedett és ezzel én is tisztában voltam. A liftben mind a ketten hangosan nevetni kezdtünk. Természetesen visszamentünk a recepcióra és elmagyaráztunk mindent. A lány nem tartotta ilyen viccesnek a dolgot, de visszacserélte a szobát 2 egyágyasra…
- Te tiszta hülye vagy! – mondtam nevetve már a liftben és beálltam az ajtóval szembe.
- Miért is?!
- Szegény lányt jól kikészítetted. Pedig azt hittem, hogy nem veszi be, de az a liftes jelenet…mindent vitt. Nagyon jól játszottad a hős szerelmest. Szerintem te pályát tévesztettél, színésznek kellett volna menned.
- Te miről beszélsz? Én nem játszottam meg semmit! – mondta, majd újra magához húzott és átölelte a derekamat.
- Ne csináld már! – nevettem
- Mégis mit? – és még erősebben ölelt. Majd megállta a lift és kinyílt az ajtó. Kihámoztam magam Krisztián karjaiból, és gyorsan kiléptem a liftből. Elindultam megkeresni a szobáinkat.
- Ideadnád a kulcsom? – néztem Krisztiánra, mivel nála volt mind a kettő.
- Hát…nem is tudom. Mit adsz érte cserébe?
- Mit szeretnél?
- Mondjuk egy puszit. – nézett rám nagy kék szemeivel.
- Na jó, ha ez az ára.. – és közelebb hajoltam hozzá. Persze Ő pimaszul elfordította a fejét, így a szájára sikerült puszit nyomnom.
- Valahogy éreztem, hogy ezt fogod csinálni. – néztem rá gúnyosan. Természetesen ő csak mosolygott tovább. – Bejössz? Annyira nem vagyok már álmos! Beszélgethetnénk.
- Oké. Ki nem hagynám:P – mosolygott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése