72. rész

Reggel hatalmas mosollyal az arcomon ébredtem. Átjárt a boldogság, ha tegnapra gondoltam. Krisztián nagyon aranyos volt és igyekezett a kedvemben járni. Most viszont megint eltűnt. Nagyon régen nem ébredtem már mellette, és ez hiányzott. Piszkosul hiányzott. Oda akartam hozzá bújni, mélyen belélegezni illatát. Még szinte félálomban puszit nyomni arcára. Érezni ujjai gyengéd cirógatását az oldalamon, és ami talán a legfontosabb, reggel az ő arcát látni meg először. Ahogy rám néz, és hamiskás kisfiús mosolyával fürkészi álmos tekintetemet, majd apró puszit lehel ajkaimra, és suttogva ébresztget, hogy „Jó reggelt szépségem”.
Ne álmodozz Viki. Ilyen csak a filmekben van.
Vagy még sem? Régen minden reggel így indult, aztán szépen lassan elmúltak ezek a pillanatok. Elnyúltam az ágyon. Kétségtelen, egyetlen előnye van az egyedül ébredésnek. Teljes mértékben kisajátíthatod az ágyat. Próbáltam elgémberedett végtagjaimat kinyújtóztatni, melyek hangos ropogás kíséretében álltak vissza jól megszokott helyükre. Fejemet oldalra döntve az ablak felé néztem. Természetesen a sötétítő megint csak be volt húzva, hogy még véletlenül se szűrődjön be egyetlen egy árva napsugaracska sem. Utáltam Krisztiánt emiatt. Odakint hét ágra sütött a nap, és minden olyan vidám volt. Ez cseppet sem volt elmondható az ő szobájáról. Így besötétítve olyan kripta hangulata volt, akár csak néha Krisztiánnak. Sosem értettem ezt az emocionális oldalát. Nekem túl zavaros volt, hogy egy életvidám srác, hogy tud ilyen körülmények között élni. Mondjuk tökéletes hangulata volt egy-egy szomorúbb, melankolikusabb dal megírásához. Kimásztam az ágyból, és lassan, bizonytalan léptekkel az ablakhoz sétáltam. Megváltásként ért, ahogy megláttam a nap ragyogó sugarait. Egyik lábamat az ablakpárkányra téve ültem le, és néztem kifelé. Az emberek munkába rohantak, az egész város pörgött. A reggeli dugó hatására, már mindenki felkapta a vizet, és egyre agresszívebben vezetett.
Budapest, én így szeretlek!
Nem sokáig gyönyörködhettem a látványban. Zaj szűrődött be az ajtón. Állt valaki előtte, kétségtelen. Szerencsétlen mozdulatokkal lépett be Krisztián a szobába. Hátrálva, nyitotta kifelé az ajtót, hogy be tudjon jönni, majd megfordult, és a lábával becsapta maga után. Ahogy rám nézett arcára hatalmas mosoly húzódott. A kezében lévő tálcát, lerakta az ágyra, és elindult felém.
           -Ugye tudod, hogy most elrontottad a meglepetést?
     - Ugye tudod, hogy rossz volt felkelni úgy, hogy nem vagy mellettem.
- Hm…tényleg? – suttogta ajkaimba. Arca pár centire volt az enyémtől. Vágytam rá, a csókjaira. Mindennél jobban. Nem kínoztam magam tovább. Pólójánál fogva magamhoz húztam. Teljesen közel.
Ajkai szinte súrolták az enyémet, de mégis volt egy kis távolság kettőnk között. Állam alá nyúlt, és óvatosan megemelte a fejem, de nem csókolt meg. Villantott egy féloldalas mosolyt, és elhúzódott.
-    Meg sem kóstolod a reggelimet? – fordított nekem hátat, és elindult vissza az ágyhoz.
Direkt játszott velem, úgy, ahogy én szoktam. Gondolta, hagy szenvedjek csak. Krisztián, ezt még visszakapod egyszer. Régen nem szerettem, ha valaki szórakozik velem, de ez is, mint egyébként sok más dolog, megváltozott, mióta megismertem őt. Anno, tovább próbálkoztam volna, míg nem elérem azt, amit akarok, de mára már inkább bele megyek a játékba. Úgysem bírod sokáig, és akkor eljön az én időm.
Mit sem törődve a történtekkel odasétáltam az ágyhoz, és óvatosan befészkeltem magam a karjai közzé. Nem illetődött meg, hogy szinte egy száll semmiben testem az övéhez simult. Fejemet mellkasának döntöttem, és úgy néztem fel rá. Kezével átkulcsolta derekamat, és erősen magához szorított. Lehajolt hozzám, de elfordítottam a fejem. Ha az előbb nem kellettem, akkor szenvedj csak egy kicsit.
-    Jól néz ki, és isteni illata van. Te készítetted? – néztem rá a tálcára, mely finomabbnál finomabb dolgokkal volt megrakva. A villa után nyúltam, majd elkezdtem vele turkálni az ételt, hogy jobban szemügyre vegyem. Már felettébb nem volt olyan bíztató kinézetre, mint az elején. Nagy bátorság kellett hozzá, de megkóstoltam. – Nagyon finom.
-    Akár csak te. – suttogta.

  Megborzongtam, ahogy a lehelete bőrömet érte. Keze egyre lentebb, és lentebb csúszott a derekamról. Hatalmas önfegyelem kellett, hogy figyelmen kívül tudjam hagyni. Hogy el tudjam nyomni magamban a vágyat, amit éreztem. Játszani akartam vele, kihozni belőle a férfit. Mit sem törődve vele ettem tovább, de ez nem tetszett neki. Kezem után nyúlt, és kivette belőle a villát, majd tálcával együtt félrerakta. Egyik kezével a rajtam lévő inget kezdte kigombolni, a másikkal végigsimított a nyakamon egyenesen a vállamig. Kezével maga után húzta az inget, így vállam szabaddá vált. Ajkait bőrömön éreztem. Egyre vadabb volt, és érzékibb. Eldöntött az ágyon, és így folytatta, amit elkezdett. A legrosszabb pillanatban szólalt meg a telefonom. Elengedte a füle mellett Justin Timberlake hangját, és egy percre sem távolodott el tőlem. Lehet, hogy őt nem zavarta, engem nagyon idegesített a dolog. Kezemmel oldalra nyúltam, és kitapogattam a készüléket. Meg sem néztem, hogy ki hív. Automatikusan nyomtam meg rajta a kis zöld gombot.
-    Mond gyorsan. – szóltam bele.
-    Otthon vagy? Ráérsz? – hallottam Barbi hangját. Elég kétségbeesettnek tűnt.
-    Fogjuk rá. – mondtam, és lelöktem magamról Krisztiánt, majd felültem az ágyban. Nem tetszhetett neki a dolog, mivel azonnal magragadott, és visszadöntött.
-    Krisztián. – nevettem fel. – Hagyd abba.
-    Nem tudtam, hogy ő is ott van. Akkor mindegy. – hangján csalódottságot véltem felfedezni.
-    Várj egy pillanatot. – szóltam utána, majd kezemet a hangszóróra téve próbáltam tompítani a beszélgetésemen Krisszel. – Kicsim ezt most el kell intéznem. Pár perc, és itt folytatjuk rendben?
-    De…
-    Kérlek. – néztem rá a lehető legkedvesebben. – 2 perc. Ígérem.
Fintorgott ugyan egyet, de végül csak engedett. Hála képpen adtam egy apró puszit adtam a szájára, majd felpattantam az ágyról.
-    Mond. Most már egyedül vagyok. – szóltam bele a telefonba, miután kimentem az ajtón. A kanapéhoz sétáltam és helyet foglaltam rajta.
-    Ma sok dolgod van? Szükségem lenne rád.
-    A tesztről van szó? Pozitív lett? – kérdeztem lelkesen.
-    Nem tudom. – suttogta.
-    Nem csináltad meg, ugye? Jaj, Barbi. Nem értem miért húzod ennyi ideig. Nem jobb lenne megtudni, hogy mi a helyzet?
-    Félek. Mi van…mi van, ha tényleg az vagyok?
-    Mármint terhes? – mondtam ki az általa annyira gyűlölt szót. Ajtó nyikorgását hallottam. Krisztián jött ki a szobából már teljesen felöltözve. A gallérját igazgatta, de amikor meglátott, hagyta a fenébe. Mosolyogva közelített felém.
-    Ezt ne telefonon beszéljük meg. Gyere át, és együtt megoldjuk a dolgot.
-    Jó, rendben. Mikor mehetek? – kérdezte.
-    Még van egy kis dolgom. Lesz egy megbeszélésem, amiről már még egyszer nem lóghatok meg, de mondjuk, gyere át olyan 3 óra körül. Addigra biztos hazaérek.
-    Rendben. Viki, kérlek, ne mond el senkinek. Még Krisztiánnak sem. Jó?
-    Ez csak természetes. Akkor várlak. Szia.
-    Szia, és köszönöm. – köszönt el, majd lerakta a telefont.
Krisztián eddigre odaért hozzám. Belemarkolt a hajamba, erőteljesen hátravonta a fejem, és megcsókolt. Fájt, ahogy húzta a hajam, de nem érdekelt. Imádtam, amikor az erejét fitogtatja. Amikor előtör belőle az állat, és erőszakos. Aztán rá pár percre, mint egy kisfiú bújik oda hozzám, vagy kezd el nyafogni valami miatt. Egyszer játssza az igazi kemény macsót, majd ártatlan, szeretetre éhes gyermekként közeledik felém.
-    Sajnálom kicsim, de mennem kell. Orsi hívott, hogy már úton van. Mondanám, hogy gyere velem a koncertre, de ha jól hallottam neked is dolgod van ma.
-    Sajnos igen. – sóhajtottam. – Orsi beszervezte azt a megbeszélést, amiről múltkor ellógtam, és most nem kéne kísérteni a haragját. Tehát valószínűleg egy igen hosszú megbeszélésre számíthatok.
-    Nagyon helyes. – nevetett, és elindult a konyha felé. Nem engedtem, hogy elmenjen. Utána nyúltam, és ingjénél fogva húztam vissza magamhoz. Mit sem törődve a háttámlával húztam át rajta. Le a fotelbe, mellém. Fejemet a mellkasára hajtva bújtam hozzá közel.
-    Nem akaródzik elengedni. Maradj még egy kicsit. – nyafogtam, mire felnevetett.
-    Kicsilány neked is készülni kéne. Ugye nem akarsz elkésni?
-    Ne keresd a kifogásokat. Tudom, hogy minél hamarabb szabadulnál tőlem. – játszottam a sértődöttet, és elhúzódtam tőle. Durcásan, kezemet magam előtt összefonva ültem.
-    Tudom, hogy nem haragszol. – ült fel ő is, és oda bújt hozzám. Fejét a nyakamba fúrta, és úgy nézett fel rám. – Mosolyogj. Kérlek!
Add fel Viki. Úgy sem tudsz neki ellenállni.
-    Hülye. – nevettem. – Engedj inkább, hagy menjek. Nemsokára megbeszélésen kéne lennem, és még fel sem öltöztem.
-    Engem nem zavar.
-    Persze. Aztán megnézném, hogy bírnád azzal a nagy egóddal, hogy valaki más épp a te csajodat nézi. Úgy kéne lefogni, hogy ne bántsd.
-    Még szép. Az én tulajdonomon ne legeltesse senki a szemét. – nevetett.
-    Az a baj, hogy nem vagyok a tulajdonod. Örülnék, ha felfognád végre, hogy nem egy tárgy vagyok, amit megvettél kilóra.
-    Imádom, hogy mindig kiforgatod a szavaimat. – húzott vissza az ölébe.
Szerencsére megjött Orsi, és elrabolta Krisztiánt. Más esetben lehetetlenség lett volna, hogy el tudjak készülni időben. A megbeszéléshez semmi kedvem nem volt, de muszáj volt végigülnöm. Orsi büntetés képpen olyan ügyesen megszervezte, hogy az alapból 20 perces tárgyalásból, legalább 1 óra lett. Kínszenvedés volt végig ülni, de csak túléltem. A történtek ellenére nem csodálkoztam volna, ha kirúgnak. Meglepetésként ért, hogy ennek pont az ellenkezője történt. Egyre több felkérést kaptam fotózásra. Nagyon örültem neki, habár tudtam, hogy így egyre kevesebb időt fogunk tudni együtttölteni Krisztiánnal. De ha szerencsém lesz, még megkapom fotósnak magam mellé. Az igazat megvallva amennyire szeretek, annyira utálok is vele együtt dolgozni. Egyébként is elég maximalista, főleg ha velem dolgozik. A legjobbat akarja kihozni belőlem, még ha ahhoz kiabálnia is kell.

Hazaérve hulla fáradt voltam. Épp hogy leültem a fotelba 5 percre, csengettek. Az órámra néztem. Még túl korán volt, így Barbi nem lehetett. Ha megint egy őrült rajongó az, esküszöm, elküldöm melegebb éghajlatra. Egy sóhajtás közepette feltápászkodtam, és ajtót nyitottam.
-    Nem, nem, nem! Nem lehetek terhes! – rontott be a házba Barbi.
-    Megcsináltad a tesztet? – néztem utána döbbenten.
-    Dehogy csináltam. Nem merem. – nézett rám kétségbeesetten.
-    Barbi. Nézz rám. Olyannak ismered Bencét, hogy most ezért elhagyna? Szeret téged, érted.
-    De…
-    Semmi de. Így van, és ezt te is nagyon jól tudod. Bemész szépen a fürdőszobába, és megcsinálod. – néztem rá erőteljesen.
Nagyon nem akart mozdulni, így erővel elkezdtem tolni a fürdőbe. Pár perc múlva sóhajtva jött ki onnan.
-    Na?
-    Még várni kell pár percet. – húzta el a száját. – Meg amúgy sem tudnám megnézni. Képtelen vagyok rá.
-    De miért? Miért olyan rossz dolog ez?
-    Szeretem Bencét. Nem akarom elveszíteni, és ha kiderül a dolog, biztos, hogy bekövetkezik a rémálmom. Fiatal még. Nem áll készen a dologra, ahogy talán én sem. Megijedne.
-    Nem hiszem. Felelősség teljes gyerek.
-    Ez az! Gyerek!
-    Őszinte leszek veled. Szerintem Bence sokkal inkább érettebb az apaságra, mint Krisztián, és főleg, mint Tomika. Logikusan, felnőttesen gondolkodik. Megérett a feladatra, és ami a legfontosabb, szeret téged. – mondtam a lehető legnagyobb komolysággal, úgy, hogy ő is elhiggye mindezt.
-    Na készen állsz? – fogtam meg a kezét, mire ő csak bólintott. Felállt a kanapéról, és bement a fürdőbe.


Holnap folytatás, feltehetőleg, ha kapok véleményeket. :D

5 megjegyzés:

  1. hűha, nagyon imádtam :-)már elvonási tűneteim voltak a részek miatt, ne tudd meg milyen érzés...
    Végre előbukkant a fantáziát, még nem tört utat magának, de már csak idő kérdése xD TUDOM!!!
    Viki és krisztián között törénő monológok a kedvenc részeim voltak, nagyon nagyok együtt, jók vagytok fiatalok!
    Krisz meglepetés reggelije, hát aranyos volt, mindegy lett volna ha valami "mérgező" dolgot pakol elém, én is megettem volna az tuti, nem bántottam volna meg a kis lelkét, ahogyan Viki sem :-D
    Bary helyzete érdekes, eddig mindig a legstabilabbank mutattad be az ő kapcsolatuka, most mégis fél és bizonytalan. Viki sokkal talpraesettebben kezeli a dolgokat, bár kiváncsi lennék fordított helyzetbe milyen nagy lenne a szája.
    Így egyszerre talán ennyit mondanék :-) Remélem, hogy a következő részre nem kellesz ennyit várni xD

    VálaszTörlés
  2. Ez most már tuti rövidebb lesz, és tuti, hogy nincs még egy ilyen idióta mint én, an de mindegy :D:D
    Érdekes rész volt, de nekem nagyon tetszett, viszont éreztem benne valami furcsát. Azt ne kérdezd mit, mert én se tudom, és nyugi, nem rossz furcsát, hanem jót. Érted? :D:D:D
    Aranyosak együtt, nagyon cukik meg minden, de amúgy a zuhanyzókabinos rész hol maradt? :O Azt hittem, hogy ebbe a részbe lesz:( :D:D Na de mindeegy:D
    Egyébként szerintem Barbi tuti terhes, és érdekes lesz az biztos:D szegény Bence, és így már tuti nem lesz semmi vele meg Viky-vel. okéabbahagytam :D:D:D
    Amúgy örülök, hogy volt végre rész, mert ilyen sokáig még szerintem nem kellett rá várnunk, remélem, hogy a következő hamarabb jön! :)
    Es bocsi a hülye véleményért, az előző sokkal jobb volt :( :D:D

    VálaszTörlés
  3. huhuu imádom ahogy Viki húzza Krisztián agyát..vagy férfiasságát.. ?:P :DD
    Az elején kaptam egy enyhe sokkot mikor megláttam Molnár Fanni képet,mondom eee ez mii? :DD de aztán leesett h csak vázolni akartad vele a helyzeted így megnyugodtam.. :D
    énis remélem h a következő részt már hamarabb kapjuk,na csáá :D

    VálaszTörlés
  4. Halo. Úgy eltűntél :( De még végre itt vagy jéééj :)
    Zsír lett a rész, annyira tetszett a megfogalmazás :) Meg úgy minden. Csillagos ötös.
    Fúúú, iszonyaaaatosan kiváncsi vagyok, hogy mi lesz Barbival és Bencével. Őszintén, én örülnék neki, ha terhes lenne. Mert akkor lenne pici Bence *-*
    Remélem tényleg lesz holnap rész, de ha nem is, azért ne legyen ekkora kimaradás légyszi. :))

    VálaszTörlés
  5. Napfényízű lány2012. január 8. 7:00

    Szia. :)
    Most értem el idáig, nagyon tetszik az egész történet. Nagyon várom a következő részt, kíváncsi vagyok, hogy terhes lesz vagy nem :D Jó, hogy Krisztiánék már nem veszekednek annyit. ÁÁá nagyon várom az új részt és köszönöm hogy kitetted a blogom! :)

    VálaszTörlés