Reggel mikor fölébredtem Krisztián már felöltözve állt az ágy mellett.
- Máris mész? – nyöszörögtem álmosan.
- Sajnálom, de így is késésben vagyok. – húzta el a száját, majd felkapta a telefonját és az óráját a szekrényről.
- Csak egy kicsit maradj még!
- Tudod, hogy nem vágyom semmi másra, de tényleg rohannom kell. – mondta. Adott egy gyors puszit a hajamba, és már rohant is el. Az ajtóból még visszakiabált, hogy majd szól Orsinak, hogy intézze el a riportot. Korán reggel volt, és fel sem fogtam, hogy mit mond. Csak értetlenül bambultam utána.
Ez a nap nagyon lassan telt. Tomikáék elmentek koncertre, Bence pedig színházi próbán volt, így egyedül unatkoztam végig a napot. Gondoltam, ha már így ráérek, kicsit kitakarítom Krisz szobáját. Mikor végeztem, már késő délután volt, de még mindig nem volt itthon senki. Eldőltem a tv elé nézni valami filmet. Bármenyire is próbáltam figyelni, nem kötötte le a figyelmemet. Egész nap csak szenvedtem az unalomtól, de aztán jött a felmentés. Krisztián küldött SMS-t, hogy ha hazaér, nem e megyünk el valamerre sétálni. Kaptam a lehetőségen, és elmentem készülődni. Mire elkészültem Krisztián is megjött.
- Beszéltél Orsiva? – kérdeztem. Már a Duna parton sétálgattunk kéz a kézben.
- Igen. Hiába kérdeztem tőle, hogy mit gondol a helyzetről. Azt mondta, hogy nekünk kell eldönteni, ő most ebbe nem szólhat bele. – húzta el a száját.
- Értem. És intézett már valamit?
- Állítólag holnap lesz a felvétel, és ha jól tudom 4 óra körül jönnek ki az Aktív kamerái.
- Még mindig jó ötletnek tartod? – néztem ár kétségbeesetten.
- A lehető legjobbnak. Hidd el, nem lesz semmi baj. – mosolygott rám.
Ahogy sétáltunk a homokos parton, megláttunk egy vattacukorárust. Mint egy kislány, úgy rohantam oda hozzá.
- Vegyünk egyet! – néztem Krisztiánra kislányosan.
- Komolyan, néha olyan vagy, mint egy 10 éves. – nevetett, majd elővette a pénztárcáját. Vettünk egy nagyot, és közösen nekiálltunk enni. Krisztián természetesen elbolondozott vele. Bajuszt csinált magának belőle, aztán óriás golyóvá gyúrta, és megpróbálta beletömni a számba. Természetesen, én nem hagytam, így teljesen összemaszatolt.
- Hagyd már abba. – nevettem. – Rosszabb vagy, mint egy kis kamasz.
- Ó, igen?! Gyere csak. – nevetett ő is, majd felkapott az ölébe és elindult velem a víz felé.
- Tegyél le! – kapálóztam
- Rendben. – vonta meg a vállát, majd lassan beleeresztett a vízbe.
- De szemét vagy! – mondtam, és egy kicsit meglöktem. Ő ezt teljesen túlreagálta, és pár másodperc multával hátast dobott a vízbe.
- Most nézd meg, mit csináltál. – duzzogott.
- Még kend rám a dolgot. – nevettem.
- És még ki is nevetsz. Ezt még visszakapod! – fenyegetőzött, majd megragadta a lábamat, és kihúzta alólam, így már én is nyakig vizes lettem. Hatalmas pocsolásba kezdtünk. Mikor elfáradtunk, kiültünk a partra száradni. A nap már eltűnni látszott, de sugarai még mindig kellemes melegséget árasztottak. Mosollyal az arcomon dőltem el a homokba.
- Gyönyörű vagy. – hajolt felém Krisztián.
- Nagyon szeretlek. – hunyorogtam rá. – Ezért is félek, hogy mi lesz velünk. Nem akarlak elveszíteni. Már nem tudnék, és nem is akarok nélküled élni. Félek, hogy mi lesz velem nélküled.
- Én is nagyon szeretlek, és sosem hagylak el. – mondta, majd megcsókolt.
Egy darabig még feküdtünk egymás karjaiban, majd amikor már kezdett sötétedni, hazamentünk.
Másnap délelőtt megint csak nem láttam Krisztiánt. Reggel, amikor felkeltem, már nem feküdt mellettem. Bementem elintézni pár dolog a stúdióba és felpróbáltam a következő fotózáshoz varratott ruhákat. Éppen, hogy hazaértem megérkeztek a tv-sek is. Pár pillanat alatt átalakították az egész házat. Felállították a lámpákat, a kamerákat. Már minden készen állt a felvételre, csak Krisztián nem érkezett még mindig meg. Idegesen hívtam fel telefonon, de nem vette fel. Idegesen járkáltam fel s alá a házban. Nem tudtam elképzelni, hogy hol lehet. Már kezdtem azt hinni, hogy valami baja történt. Fél óra késéssel ugyan, de csak befutott.
- Bocsánat, de ilyenkor képtelenség autóval közlekedni. – magyarázta.
- Legalább a telefonodat felvehetted volna. Hívtalak, de nem reagáltál rá. Még vissza sem hívtál. Már kezdtem azt hinni, valami bajod esett. – öleltem át erősen.
- Aranyos vagy, hogy ennyire féltettél, de tudok magamra vigyázni. – mosolygott, majd kicsit eltolt magától, hogy megcsókolhasson.
Lassan lekezdtük a forgatást is. A riporter sorra tette fel a kérdéseit, amire főként Krisztián válaszolt.
- Szeretném leszögezni, hogy ez első és egyben utolsó riport, amikor ennyire közel engedem a médiát a magánéletemhez. Ilyen nem fog többet előfordulni. Nem szeretem, ha az életemen csámcsognak. Ehhez abszolút senkinek semmi köze. – kezdte Krisz.
- Megérjük, és nagy megtiszteltetésnek érezzük, hogy a mi csatornánkat választottátok. Viszont, ha nem akarsz ilyen témával az újságok címlapján szerepelni, miért vállaltátok fel egymást azon a bizonyos estén?
- Nincs miért szégyenkeznem. Egy gyönyörű, okos, és gyengéd nőt tudhatok magam mellett. Jó kérdés. Igazából én sem tudom mi ütött belém. Nem gondoltam, hogy ennyire felkapott hír lesz. – nevetett Krisztián.
Még rengeteg kérdést tettek fel, amikre általában Krisz válaszolt. Főleg csak csendben ültem mellette és figyeltem, mit válaszol.
A felvétel végén megkönnyebbülve csuktam be a stáb mögött az ajtót. Krisztián szorosan megölelt hátulról, és arcon puszilt.
- Végre. – suttogtam. – ezen is túl vagyunk. Szerinted, hogy fognak rá reagálni? – mondtam, majd megfordultam, hogy szembe legyek vele.
- Szerintem jól fogják fogadni. Nem lesz itt semmi baj, elhiheted. – mosolygott rám, majd megcsókolt. Nem telt bele pár perce, és mát ajkai a nyakamra tévedtek. Lehet, hogy gonoszság volt tőlem, de úgy gondoltam, játszadozok egy kicsit vele. Eltoltam magamtól, és háttat fordítottam neki. Se szó, se beszéd, bementem a szobába. Szorosan a hátam mögött követett. Bezártam kulcsra az ajtót, hogy most senki se tudjon minket megzavarni, majd elindultam felé. Egy gyengéd, de határozott mozdulattal löktem le az ágyra. Lassan odasétáltam a géphez, és kapcsoltam valami zenét. Megfordultam, és az ajkaimba harapva figyeltem felé. Ahogy ránéztem, egyből megértette, mit tervezem. A zene ritmusára kezdtem mozgatni a csípőmet. Láttam, rajta, hogy tetszik neki. Felállt az ágyról, és hátulról simult hozzám. Megfogtam kezeit, és a hasamra helyeztem. Lassan csúsztattam le rajta. A nadrágomat akarta kigombolni, de nem sejtette, hogy direkt hergelem. Eltoltam magamtól, és szembefordultam vele. Arcom közel toltam az övéhez. Kezét az állam alá helyezte, és meg akart csókolni, de nem hagytam. Tovább táncoltunk egymásnak simulva. Éreztem, hogy egyre követelőzőbb. Nem bírta tovább türtőztetni magát. A combomnál fogva az ölébe vett és a falnak tölt. Vadul csókolgatni kezdte a nyakamat. A pólómat egy határozott mozdulattal lehúzta rólam, de amikor a nadrágommal kezdett babrálni, figyelem elterelőként beletúrtam a hajába. Lassan tolni kezdtem az ágy felé. Minden egyes érintése örömet okozott. Teljes mértékben rábíztam magam. Hagytam, hogy azt csináljon velem, amit akar. A szoba a nyögéseinkkel volt tele.