55. rész

-         Viki, ébresztő. – keltegetett Krisztián, miközben apró csókokat lehelt arcomra. Nyöszörögve fordultam felé. Megdörzsöltem szemeimet, majd ásítás közepette nyújtózkodtam egy hatalmasat. – Jó étvágyat. – mondta kedvesen mosolyogva, és az ölembe rakott egy tálcát. Kikerekedett szemekkel néztem végig. Volt rajta minden finomság. Tojásrántotta, narancslé, kávé, croissant. Szemem a tányér és Krisztián arca között ingázott. Nem értettem mi ez a hírtelen kedvesség. Tegnap még veszekedett velem, ma meg már reggelit kapok?

-         Meg sem kóstolod? – ráncolta össze a homlokát.

-         Bocsi. – ráztam meg a fejemet. – Na, nézzük, mit alkottál. – néztem rá izgatottan, majd a villa után nyúltam és hegyével turkálni kezdtem a tojást. Nagyon gusztusosan nézett ki, de ismerve Krisztián főzőtudását, egyből nem tűnt túl bíztatónak, de nem akartam megbántani.

-         Na, milyen? – kérdezte lelkesen, miután megkóstoltam.

-         Hm…tényleg jó. – néztem rá ledöbbenve. Nagyon finom volt. Nem akartam elhinni, hogy ezt tényleg Ő hozta össze.

-         Ne már, tényleg? – csillant fel a szeme, és elmosolyodott.

-         Kóstold meg. – nevettem el magam. Egy kis falatot a villára szúrtam, és felé toltam.

Mosolyogva figyelte, ahogy eszem.

-         Viki, sajnálom a tegnap estét. – kezdett bele mondandójába. – Nem volt jó ötlet az a buli. Senki sem volt party hangulatban. Inkább csak ittunk és beszélgettünk.

-         Még szerencse. – vágtam rá.

-         És…te is nagyon hiányoztál. – nézett mélyen a szemembe. – Rossz volt úgy bulizni, hogy nem vagy ott, hogy nem tudlak megölelni, megcsókolni, táncolni veled.

-         Nem hiszem, hogy tényleg ennyire hiányoztam volna. Mikor hazajöttetek, elég jó hangulatban voltatok.

-         Az már az alkohol hatása volt.

-         Mindegy. – sóhajtottam.

-         Akkor, most vége? – nézett rám kétségbeesetten.

-         Krisz, ne is álmodja róla, hogy…..- kezdtem határozottan, és érzelemmentesen, majd egy kis szünetet tartottam. – hogy ilyen könnyen megszabadulsz tőlem. – néztem rá mosolyogva. Szavaim hallatán megkönnyebbült.

-         Köszönöm. – suttogta ajkaimba. – Köszönöm, hogy minden hülyeségemet megbocsátod.

-         Azért hozzá ne szokjál. Így nem leszünk jóban Éder Krisztián! Van, amit még neked sem tudnék megbocsátani.

-         Tudom. – simogatta meg az arcomat.

A reggeli után, Krisztián elment dolgozni. Bence is hamar elment, így szinte egyedül maradtam. Tomika itthon volt ugyan, de még mindig aludt. Tegnap alaposan kiütötte magát. Nem akartam hangoskodni, csörömpölni, ezért csendben leültem tv-zni a nappaliban. Egészen belemerültem egy sorozatba, ami tőlem messze távol áll, amikor csengettek. Mikor kinyitottam az ajtót, nem tudtam megszólalni. Szandra állt előttem, vörösre sírt szemekkel. Nem mondott semmi, közelebb lépett átölelt. Zokogni kezdett. Behívtam, és leültünk a szobámba beszélgetni.

-         Nem akartam, hogy így legyen. – szipogta. – Szeretem őt, tényleg.

-         Akkor miért csináltad?  Nagyon jól tudod, hogy nem ezt érdemelte volna. Ha leültök megbeszélni a dolgokat, biztos találtatok volna rá megoldást.

-         Tudom, de…ez…ez így….- dadogott.

-         Ez így könnyebb volt, tudom.

-         Meg fog tudni bocsátani?

-         Ezt tőle kell megkérdezned. – mosolyogtam rá.

Tomika szemszöge:

Mikor felébredtem, majd szétment a fejem.

-         Soha többé nem iszom, érted DörMe. – beszéltem a mellettem fekvő plüssmacihoz.

Álmosan, tántorogva lépdeltem ki a konyhába. Sehol senki, pedig biztos voltam benne, hogy Viki már felébredt. Kerestem mindenhol, a nappaliban, fürdőben, Krisztiánnál, de semmi. Amikor benyitottam a szobájába, a látvány, ami fogadott lesokkolt. Ott volt ő, akit annyira szerettem. Tekintetünk találkozott. Összetörve, kisírt szemmel nézett rám. Legszívesebben, odamentem volna, és erősen megöleltem volna, de nem tehettem. Nem tudtam, hogy fog rá reagálni.

-         Nekem, mennem kell. Sajnálom. – mondta Viki, majd kiviharzott a szobából. Tökéletes időzítés. Pontosan tudja, hogy mikor kell vele kettesben hagynia. Gratulálunk Viki, ezért még számolunk. Nem akartam pofátlan lenni, bementem a szobába. Szandra felállt, és elindult felém.

-         Sajnálom. – mondta könnyes szemmel. – Tomika, szeretlek. Hülye voltam, bevallom. Kérlek, bocsáss meg. – nézett fel rám Szandra. – Csak egy esélyt adj. Hidd el, nem fogod megbánni.

-         Nem tudom, mit higgyek. – mondtam teljesen őszintén.

-         Kérlek. Te voltál az első komoly kapcsolatom. Az első srác, akit igazán szerettem. Azt akartam, hogy minden tökéletes legyen, talán ez volt a baj. Hagyni kellett volna, hogy minden menjen magától. Tomika, bocsáss meg, kérlek. Nem akarlak elveszíteni.

-         Szandra. – suttogtam, majd átöleltem. Annyira sírt, hogy már rázkódott. Leültünk az ágyra, betakartam, és tovább beszélgettünk.

Viki szemszöge:

Miután Tomika bejött hozzánk, igyekezetem minél hamarabb kettesben hagyni őket. Ez sikerült is. Már elég régóta bent vannak a szobában. Csak remélni tudtam, nem ölik meg egymást, és kibékülnek. Mosolyogva néztem rájuk, amikor kiléptek az ajtón kéz a kézben.

-         Kibékültetek? Végre! – sóhajtottam, mire ők csak elnevették magukat.

-         Igen. Tomika megbocsátott. – törölte le könnyeit Szandra.

-         Szerencséd van ezzel a fiúval. – mosolyogtam Tomikára. – Becsült meg most már, és ne élj vissza a lehetőséggel.

-         Nem fogok. Ígérem. – nézett fel mosolyogva Tomikára.

-         Akkor megyünk? – kérdezte Tamás.

-         Persze.

-         Hová mentek? – érdeklődtem.

-         Elmegyünk sétálni egy kicsit. Olyan szép időnk van.

-         Rendben, jó szórakozást.

-         Elfáradtál? – néztem Krisztiánra, és neki dőltem az ajtónak. Az ágyon feküdt, és ahogy meglátott nagyot nyelt. A zuhanyzóból kilépve, vizes hajjal álltam előtte. Az egyik pólója volt rajtam. Imádtam abban aludni. Közelebb sétáltam hozzá, és leültem mellé az ágyra.

-         Igazából, egy valamihez még lenne energiám. – mondta mosollyal az arcán. Felült az ágyon, és közelebb hajolt. Lágyan csókolt meg. Kezeimet nyak köré fontam, és az ölébe csúsztam. Lassan gomboltam ki ingjét, és szabadítottam meg tőle. Egy óvatos mozdulattal hátamra döntött, és felém kerekedett. Kezét hasamra tette, és simogatni kezdte. Kicsit fölhúzta pólómat, és ahogy hideg keze a bőrömet érte, megremegtem. Ajkaimmal eltávolodtam, és nyakát kezdtem csókolgatni. Hallottam, ahogy szinte alig hallhatóan felnyög. Gyengéden lehúzta rólam a pólót, majd teljes testével rám nehezedett. Érzékien csókolta a nyakamat, majd lassan haladt egyre lejjebb. Lassan minden felesleges ruha lekerült rólunk. Átvette a hatalmat felettem. Testünk egyenletesen mozgott…..