56. rész

-         Krisz, kapcsold ki a tv-t. – nyöszörögtem álmosan és közelebb bújtam hozzá. Fejemet nyakába temettem.

-         Kicsim, nagyon szívesen kikapcsolnám, de ez nem a tv. – kuncogott. – Tomikáék „filmeznek”.

-         Mond, hogy már nincs sok, és hamar elhalkulnak. – dörzsöltem meg szemeimet.

-         Viki, bármit is mondanak egyesek, én nem vagyok tisztában azzal, hogy mennyi ideig bírja a Tomika.

-         Hülye! – löktem meg egy kicsit nevetve. Nem válaszolt, még csak vissza sem szólt. Kicsit megemeltem a fejemet, hogy lássam az arcát. Mosolyogva, csillogó szemekkel bámulta a plafont és az oldalamat simogatta. Keze egyre inkább csúszott lejjebb és lejjebb. – Mióta…öhm…hallgatod őket? – kérdeztem zavartan.

-         Elég régóta. – válaszolta remegő hangon. Ujjai elérték csípőmet, és hamar túlhaladtak rajta.

-         Azt hiszem, te már tegnap élvezhetted az effajta kényeztetést. – nyúltam keze után.

-         Az biztos, hogy élveztem. – nevetett. Nem szóltam semmit, pedig elég magas labdát adott. Gyorsan lecsaphattam volna. Temérdek sok gondolat árasztotta el elmémet ezzel az egy mondattal kapcsolatban. Szememet forgatva ültem fel az ágyban. A takarót kicsit fentebb húztam magamon, és szemeimmel a szobát pásztáztam, de semmi.

-         Keresel valamit? – kérdezte, és kezével lassan végigsimította csupasz hátamat.

-         Na jó, hová tetted? – fordultam felé nevetve.

-         Mégis mit? – játszotta a hülyegyereket.

-         A pólót, amiben tegnap aludtam.

-         Nem tudom, miről beszélsz. – ráncolta össze a homlokát.

-         Arról a pólóról beszélek drága kicsi egyetlenem, amitől tegnap este élvezettel szabadítottál meg.

-         Látod, már akkor sem tetszett rajtad. – nevetett.

-         Hagyd már. – próbáltam komoly és határozott maradni, de nem ment. – Add vissza. – nevettem.

-         Tényleg nem tudok róla semmit.

-         Éder Kriszitán! Ne akard, hogy megmotozzalak. – csúszott ki a számon. Amint kimondtam, egyből megbántam. Ismertem már annyira,hogy tudjam, egy ilyen mondatot nem enged elmenni a füle mellett.

-         Állok elébe. - hangsúlyozta ki az első szót.

-         Menj a francba. – nevettem el magam.

-         Tamás! Gyere már! – sürgette Krisztián.

-         Jövök! – hallatszott a hangja, majd pár perc múlva megláttuk őt is. – Itt is vagyok. – mosolygott kisfiúsan.

-         Végre! – sóhajtott Krisztián.

-         Sziasztok. – köszöntünk el Szandrával.

-         Majd jövünk. – jött a gyors, tömör, megszokott válasz.

-         És mi mit csinálunk? – fordult felém Szandra.

-         Nekem háromtól fotózásom van, de addig állok rendelkezésedre.

-         Vásárlás? – kérdezte lelkesen.

-         Vásárlás. – bólintottam.

Felvettük a cipőnket, megkerestük a táskát, meg a kocsikulcsot és már indultunk is.

-         Gyere már! – húzott be egy fehérneműboltba Szandra. – Múltkor láttam egy kollekciót. – kezdett el keresgélni a boltban. – Megvan. Ez az! – tartotta felém. – Mit szólsz? Milyen?

-         Merész, de Tomikának tetszeni fog. – nevettem.

-         Igazából, ezt neked néztem ki. – mondta zavartan.

-         Nem. Szó sem lehet róla. – tiltakoztam hevesen.

-         Legalább próbáld fel! Kérlek, kérlek, kérlek! – könyörgött, mint egy tizenéves.

-         Add ide. – sóhajtottam, és bementem a próbafülkébe.

Végignéztem magamon. Mint egy luxus kurva, de meg kell hagyni, tényleg sexy volt. A fehérnemű kiemelte adottságaimat. A melltartó tökéletesen állt, és őrjítő dekoltázst eredményezett. Az alsója egy vékony kis franciabugyi volt csipkékkel.

-         Gyere ki! – szólt be Szandra.

-         Felejtős.

-         Ne légy ilyen.

Megfordultam, nagy levegőt vettem és széthúztam a függönyt. Félve léptem ki a fülkéből. Félre értés ne essék, szeretem a szép és sexy ruhákat, de ez már nekem is sok volt. Nem vagyok félős, szeretem, ha megnéznek, de ez a fehérnemű…..

-         Azta… - döbbent le Szandra. – Ez kell. Megvesszük.

-         Micsoda? Nem. – tiltakoztam. – Arról volt szó, hogy csak felpróbálom.

-         Jó, rendben, de akkor…. – mondta, majd telefonjával fényképezni kezdett.

-         Szandra. – nevettem.

-         Ha nem vesszük meg, felrakom twittere.

-         Szóval megzsarolsz? – nevettem. – rendben, de ha mégis feltöltöd, neked annyi. – fenyegettem meg.

-         Hahaha. – nevetett lassan és gúnyosan.

Visszamentem a próbafülkébe, és visszavettem a ruháimat. Szandra zsarolása hatott, és megvettük a fehérneműt. Fizetés után leültünk ebédelni.

Beszélgetni kezdtünk, de Szandra csak a telefonját nyomkodta. Néha kicsit nevetett. Nem tudtam szó nélkül hagyni.

-         Mi olyan vicces?

-         Semmi. – kuncogta.

-         Letennéd egy percre?

-         Persze. – mosolygott. Ahogy letette, megláttam, hogy az tulajdonképpen az én telefonom.

-         Na jó. Mit csináltál? – emeltem fel a telefont.

-         Semmit. De Krisztián nagyon perverz. – nevetett most már hangosan.

-         Mond, hogy nem küldted el neki a képet. – nem szólt semmit, csak sunyin mosolygott. – Ugye elolvastad a választ. – kérdeztem, miközben az SMS-ét olvastam. Már le akartam szidni, amikor Krisz hívott.

-         Sexy kép. – mondta. Hangján hallható volt, hogy mosolyog. – Megijedtél a választól?

-         Nem, csak most olvastam. – nevettem. - Tiszta bolond vagy. Te csak tartsd a gatyádban a nagyfiút, és ne ilyenekre gondolj.

-         Elég nehéz, ha ilyen képeket küldözgetsz.

-         Szandrának köszönd. Ő küldte. – néztem szúrós szemmel a szemben ülőre.

-         Üzenem, hogy az adósa vagyok. – nevetett.

-         Tényleg csak ezért hívtál? – kérdeztem csalódottan.

-         Aha. – válaszolt nevetve. – Meg szólni akartam, hogy kicsit később érek haza.

-         Hánykor? – kérdeztem unottan.

-         Szerintem olyan 6-7 körül.

-         Az jó. Én sem végzek hamarabb. – nevettem.

-         Akkor majd este, de most le kell tennem.

-         Rendben. Szia, szeretlek.

-         Én is.

Mire hazaértünk már 7 óra volt. A fiúk is otthon voltak már. Rendeltek vacsorát, és megterítettek. Aranyos volt tőlük. Mire leültünk enni, Bencéék is megérkeztek. Ilyen még nem volt, hogy mindannyian együtt vacsorázzunk. Már sokszor rájöttem, hogy ha hármójuk közül csak ketten együtt vannak, ott kő kövön nem marad, de amikor mindnyájan agy helyen tartózkodnak…..

Egymást követték a beszólások, szóváltások. Előszeretettel cukkolták egymást. A csajokkal csak nevettünk rajtuk. Miután végeztünk, mindenki elvonult a saját szobájába. Krisztián elégedetten feküdt el az ágyon, én pedig törökülésben mellé ültem. Beszélgetni kezdtünk, de ez hamar átfordult néma hallgatásba. Inkább csak együtt voltunk, és élveztük egymás társaságát. Két kezét a levegőbe emeltem, és játszani kezdtem velük. Mosolyogva nézte, hogy mit csinálok.

Mikor meguntam, közelebb másztam hozzá, és gyerekes hangon, nagyokat pislogva feltettem a nagy kérdést.

-         Ugye szeretsz?

-         Viki. – sóhajtott. – Nem. Utállak. Komolyan, néha olyanokat tudsz kérdezni.

-         Jól van, na. – vágtam be a durcát. – Csak szeretem hallani.

-         És te szeretsz? – kérdezte az enyémhez hasonló stílusban.

-         Nagyon…nagyon…nagyon…nagyon. – suttogtam, miközben apró puszikat leheltem arca különböző pontjaira.

-         Én is szeretlek. – mondta mosolyogva. A szó hallatán még nagyobb mosoly húzódott arcomra. Kislányos tekintettel néztem rá, mire csak megrázta a fejét.

-         Néha úgy össze tudsz zavarni.

-         Mert? – néztem rá nagy szemekkel.

-         Egyszer olyan vagy, mint egy imádni való kislány. Ilyenkor úgy megölelgetnélek. Aztán hírtelen, egyik pillanatról a másikra, vad csábítóvá, egy igazi nővé változol.

Nem szóltam semmit, közelhajoltam hozzá, és megcsókoltam.

-         Látod, erről beszéltem. – suttogta a csók végén.

-         Volt kitől tanulnom. – vontam vállat mosolyogva.

-         Zuhanyzol velem?

-         Én fürdeni akartam. – nyafiztam.

-         Ne már, gyere velem. – kérlelt.

Végül is célba ért. Elmentem vele zuhanyozni.

A víz erősen verte bőrömet, de nem zavart. Közelebb jött, és derekamnál fogva lágyan magához húzott. A fejemet feljebb emelte és gyengéden megcsókolt. Kezeimet nyaka köré fonva élveztem a vízsugár, és az Ő simogatás okozta kellemes érzést.

Semmi komoly nem történt, csak csókolóztunk, és simogattuk egymást. Gyengéd volt, és érzéki. Ami a legjobb, az egész nem ment át vad szeretkezésbe. Csupán élveztük az együtt töltött időt és kényeztettük egymást.

Mikor már úgy éreztük, hogy elég volt, elzártam a csapot. Kiszálltunk a zuhanyzóból, és egy puha törölközőt csavartunk magunk köré. Felkapott az ölébe, és bevitt a szobába. Óvatosan lerakott az ágyra, és ölelkezve feküdtünk el.

A fejemet nyakához toltam, és apró puszikat adtam rá. Ennyire bensőséges, gyengéd, érzéki viszony még soha nem alakult ki köztünk. Nem kellettek a szavak. Már csak az boldogsággal töltött el, hogy ott feküdt mellettem. Az ölelése, csókjai, az egész, hogy ott van velem tett igazán boldoggá. Órákon át élveztem volna, ezt. Legszívesebben sosem hagytam volna abba, amit akkor csináltunk. Csöndben feküdtünk egymás mellett. Nem szóltunk, csak lassacskán elaludtunk.