- Viki! Várj, kérlek! – mondta levegő után kapkodva. – Beszéljük meg. Lágy szíves!
- Nincs miről beszélnünk! – jelentetem ki határozottan és már szálltam volna be a kocsiba.
- Szerintem, meg van! – elkapta a karom és maga felé fordított.
- Most sajnos nem érek rá! – mondtam gúnyosan – Fotózásom lesz. – Szemrebbenés nélkül hazudtam neki.
- Akkor utána, ha végeztél. – nézett le rám.
- Nem hiszem. – fordultam vissza, hogy beszálljak az autóba, de Ő erősebben szorította meg a karom.
- Hatkor! Koncertem lesz a Margit szigeten. Kérlek, gyere el! – újra maga felé fordított.. – - - - Beszéljük meg. – Nem tudtam elutasítani. Ahogy belenéztem abba a két kétségbeesett szempárba, megesett rajta a szívem.
- Legyen. – bólintottam majd beültem az autóba és elhajtottam. Alig, hogy elindultam Szandra hívott.
- Szia. Hol vagy? Milyen volt a forgatás?
- Szandra, ha tudnád…- de itt elcsuklott a hangom.
- Viki, minden rendben?
- Nem. Semmi sincs rendben! Tiszta hülye vagyok… még is mit vártam?
- Miről beszélsz?
- Hol vagy most? Beszélnünk kéne.
- A Mamutban vagyok Tomikával. De te hol vagy,
- Mindjárt ott vagyok. Gyere ki a bejárathoz. - ezzel letettem e telefont.
- Bocsi, de most mennem kell. Viki elég furcsa volt a telefonban. Valami azt súgja, hogy a forgatáson történt valami. – magyarázta Szandra Tomikának.
- Vagy éppen utána…- vágta rá Tamás.
- Te tudsz valami?
- Mondhatni. A Kölyök magyarázott valamit, de nem nagyon értettem. Majd a Viki elmondja.
- Már itt is van. – puszit nyomott Tamás arcára, és elindult felém.
- Szia. Minden rendben? Elég fura volt a hangod a telefonban. – nyomott puszit az arcomra.
- Ezt ne itt az autóban beszéljük meg.
- Akkor menjünk le a rakpartra sétálni.
Néma csend volt a kocsiban egész úton. Szandra csak ült, és bámult kifelé az ablakon. Én igyekeztem a vezetésre koncentrálni, de nem nagyon ment….csak Ő járt a fejemben. Mikor odaértünk, leparkoltam és elindultunk sétálni.
- Na! Mesélj mi történt?! – vágott bele a közepébe Szandra. Ennél jobb kérdést nem is tehetett volna fel.
- Szóval…. – kezdtem bele a történetbe. Csak meséltem, és meséltem. Mindent elmondtam, hogy mi történt a forgatáson, hogy milyen jól éreztem magam Krisztiánnak. A recepcióst, azt, hogy milyen jó volt a közös gitározás, hogy milyen érzés volt érezni teste melegét, az illatát….és azt, hogy mekkorát csalódtam benne.
- És? Elmész? – kíváncsiskodott Szandra.
- Nem tudom, de lassan el kéne döntenem. – sóhajtottam.
- Szereted?
- Hát figyelj én….
- Nem, Viki! Ez egy egyszerű kérdés. Igen, vagy nem? Ha nem, akkor nincs miről beszélnünk, de ha igen, akkor gondold át a dolgot. Tényleg kiteszed magad ennek? De ami a legfontosabb, tudd meg, hogy Ő mit érez? Csak azt akarja, vagy tényleg táplál irántad valamit.
- Szerintem a reggel történtek után ez egyértelmű.
- Azért gondold át a dolgokat, de most ideje menni. Megígértem a fiuknak, hogy megnézünk egy filmet.
- És engem kihagytok a buliból? – játszottam a megsértettet.
- Azt hiszem, van jobb dolgod is! – célzott ezzel Krisztiánra.
Hazaérve Szandráék bevonultak a Tomika szobájába. Én is bementem az enyémbe és gondoktól telve dőltem el az ágyon. Egy ideig csak a plafont bámultam, majd becsuktam a szemem és felejteni próbáltam. Legszívesebben minden tegnapi emlékemet kitöröltem volna örökre….Relaxálásomból a telefonom zökkentett ki. SMS-em jött.
- Hogy öt percig nem lehet nyugta az embernek! – előkotortam a telefonom és megnéztem az üzenetet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése