Az ajtóhoz érve, Orsi kedvesen köszöntött minket.
- Sziasztok. – mosolygott. Krisztiánnal dünnyögtünk egy gyors hellot, és helyet foglaltunk a nappaliban. – Minden rendben? Elég idegesnek tűntök.
- Minden oké. Igaz édesem?! – hangsúlyozta miközben magához húzott és átölelt.
- Persze. – erőltettem műmosolyt, miközben lelöktem magamról ölelő karjait. Ő, mintha mi sem történt volna.
- Krisztián! Ha jól emlékszem kértem valamit! – csattantam fel.
- Én is! – emelte fel ő is a hangját.
- Tudom, de te nem tartottad tiszteletben az én kérésemet!
- Srácok! Nyugi van! Mi ez a nagy veszekedés? – szólt közbe Orsi.
- Igen?! Nehogy már ne érhessek a barátnőmhöz! – idegesen felállt a fotelből, semmibe véve Orsi szavait.
- Dehogy nem, hozzá érhetsz! De én már nem vagyok az! – pattantam fel én is.
- Most aztán nagyon megijedtem. Megannyi lány szívesen lenne a helyedben.
- Akkor mire vársz még? Szabad vagy, keresd meg az a rengeteg lányt! Sajnálom, hogy rám kellett pocsékolnod a drága idődet, de vége van! Ennyi volt!
- Nem! Akkor van vége, ha én azt mondom! Még mindig a csajom van, tehát viselkedj is úgy! – magához rántott, és erőszakosan csókolt meg. Reflexből emeltem fel a kezem, és hangos csattanás közepette pofoztam fel.
- Ezt még egyszer meg ne próbáld! – ragadta meg a csuklómat. Kirángattam kezéből, és bevonultam egy szobába. Hangosan csaptam be magam mögött az ajtót, majd elfordítottam benne a kulcsot. Nekidőltem az ajtónak. Lassan csúsztam le a földig, és sírni kezdtem. Tudtam, hogy elvetettem a sulykot…az a pofon már túlzás volt, de megérdemelte. Lehet, hogy nem kellett volna akkorát adni.- Viki, bejöhetek? – hallottam Orsi hangját.
- Szöszi! Nyisd ki, kérünk szépen. – mondták Bratyóék. Feltápászkodtam a földről. Kezemmel a kulcs felé nyúltam, amikor…
- Ne szórakozz! Azonnal nyisd ki! – kezdett vadul dörömbölni Krisztián.
- Talán ha szépen kérnéd.
- Ne várd meg míg betöröm! – jött azonnal a válasz. Ismertem már annyira Krisztiánt, hogy tudjam, hogy képes rá….főleg ilyen állapotban. Jobbnak véltem, ha inkább kinyitom.
- Végre, hogy hajlandó volt a kisasszony meghallani, amit mondunk. – gúnyolódott. Inkább figyelmen kívül hagytam, és csak elsétáltam mellette. Öleléssel köszöntöttem a fiúkat. Igyekeztem velük kedves lenni, nem ők tehetnek a dologról. Persze, ez Krisztiánnak cseppet sem tetszett.
- Ha befejeztétek, indulhatnánk. – dünnyögte. Összeszedtük a fontos dolgokat, majd elindultunk. A kocsiban elég feszült volt a hangulat. A fiuk sem poénkodtak, sőt meg sem szólaltak. Krisztián ragaszkodott hozzá, hogy előre üljek. Nem tudom miért, de jobbnak véltem, ha engedek. Így is kezdtem sajnálni azért, amiket a fejéhez vágtam, és amiket tettem….
A koncert helyszínére érve, egyenesen a sátor felé vettünk az irányt.
- Viki, mi történt? Min vesztetek össze ennyire? – kérdezte Orsi halkan, nehogy a fiuk meghallják. Szerencsére ők előttünk mentek, mi egy kicsit lemaradtunk.
- Már igazából én sem tudom, hogy min akadtam ki ennyire, de aztán szépen lassan minden elő jött. Egyik vita követte a másikat.
- Nem láttam még ilyennek őt, pedig már egy ideje ismerem.
- Én sem… lehet, hogy nem kellett volna azokat mondani. – sóhajtottam.
- Várjatok meg itt. – mutatott a sátorra Krisztián. – És Viki, kérlek, ne rendezz jelenetet.
- Ide figyelj Éder Krisztián! – emeltem fel a hangom.
- Látom, neked hiába magyarázok bármit is. – sóhajtott, majd Orsival félrevonult. Nem értettem, hogy mit beszélnek, de inkább nem is akartam tudni.
- Orsi, kérlek, vigyázz rá! Ne engedd, hogy elmenjen.
- Nyugi Kölyök. – mosolygott rám.
- Ha visszajövök, megpróbálok vele beszélni.
- Jól is teszed!
- Gyere tesó, mi jövünk. – szólak oda a fiúk.
- Nincs kedved megnézni őket? – ült le mellém Orsi.
- Nem tudom. – hajtottam le fejem. – Nem hiszem, hogy örülne neki azok után, amit a fejéhez vágtam.
- Mit mondtál? – Majd elmeséltem neki mindent.
- Akkor lényegében ti most a semmin kaptatok össze ennyire? – nevetett. – Gyere! – nyújtotta a kezét felém, majd elindultunk ki a színpad mellé.
Krisztián nagyon ügyes volt. Egy szó sem volt igaz abból, amit mondtam. Igen is van tehetsége az énekléshez. Amint meglátta, hogy figyelem, egyből a színpad felém eső oldalára jött. Tekintetünk sokszor összetalálkozott, miközben szebbnél szebb dalokat énekelt. Amúgy is rosszul éreztem magam amiatt, amiket mondtam neki, hát még így, hogy nekem énekel. Nem bírtam tovább nézni, könnyes szemmel rohantam vissza a sátorba. Beérve a földre rogytam, és sírni kezdtem. Hogy lehetek ekkora idióta? Miért kell mindenkit megbántani, akit szeretek?- Viki? – hallottam Krisztián hangját, miután vége volt a koncertnek.
- Bent van. – válaszolta Orsi. Tudtam, hogy most be fog jönni. Gyorsan felálltam, és megfordultam. Már ott állt előttem. Annyi mindent mondtam volna neki, de nem jött hang a torkomra. Sírva ugrottam a nyakába.
- Sajnálom…én…nagyon sajnálom. – szipogtam, miközben még erősebben szorítottam.
- Hát még én. – ölelt át.
- Egy szó sem volt igaz abból, amit a fejedhez vágtam. Egy percig sem gondoltam komolya, de nagyon dühös voltam rád.
- Tudom. Én is nagyon sajnálom, nem kellett volna olyan erőszakosnak lennem. – állam alá nyúlt, és felemelte fejem. Tekintetünk találkozott. – Szeretlek. Mindennél jobban. Sosem lennék képes bántani téged!- Tudom. – suttogtam.
- Szabad? – kérdezte félve, mire én csak bólintottam. Ajkival lassan közelített az enyémhez, és megcsókolt. Ebben a csókban benne volt az egész napi veszekedés. Egyszerre volt lágy, és gyengéd, ugyan akkor szenvedélyes.
- Miért kell mindkettőnknek ennyire makacsnak, és önfejűnek lenni? – néztem rá a csók végén könnyes szemmel.
- Most gondolj bele, mennyire unatkoznánk már, ha nem lennénk azok! – mosolyodott el.
Hazafelé már Orsi vezetett, Krisztiánnal mi beültünk hátra. Egy percre sem engedve el egymás ölelést utaztunk hazáig. Hosszú nap volt a mai, így már az autóban elaludtam. Tudtam, hogy Krisztián ott van. Éreztem meleg ölelését, parfümének kábító illatát.
- Picim, megjöttünk. – szólongatott, de nem bírtam válaszolni. Felkapott az ölébe, és egyenesen a szobánkba vitt. Óvatosan tett le, majd apró csókot nyomva hajamba betakart…..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése