Reggel, amikor felébredtem, Krisztián hangosan szuszogott mellettem. Annyira aranyos volt….de mikor nem az? Mosolyogva bújtam ki az ágyból. Ügyeltem arra, hogy ne keltsem fel. Kibattyogtam a konyhába, és főztem egy jó erős kávét. Öntöttem magamnak egy bögrébe, és leültem az asztalhoz. Lassan szürcsölgettem, miközben gondolatok serege cikázott agyamban. Egyszer csak egy kar ölelte át derekamat, és apró csököt lehelt meztelen vállamra.
- Reggelt. – ásítozott Krisztián.
- Neked is. – közelebb hajoltam hozzá, és mosolyogva adtam neki puszit. – Egy kávét?
- Istennő vagy. – mondta, miközben nagyokat pislogott. Öntöttem kávét egy másik bögrébe, majd átnyújtottam neki.
- Akkor csak várd ki a végét. Mindjárt kész a reggeli. A kedvencedet csináltam.
- Csak nem? Tojásrántotta, sült szalonnával? – ujjongott, mire én elmosolyodtam, és csak bólintottam egyet. Amint megsült a tojás, kiszedtem egy jó adaggal, és Krisztián elé raktam. Beleültem ez ölébe, és így reggeliztünk meg. Amikor végzett, nekiálltam mosogatni.
- Mi a baj már megint? Olyan szótlan voltál. – ölelt át hátulról.
- Semmi, csak….Krisz, én annyira sajnálom a tegnapit.
- Kicsim, ezt már megbeszéltük. – és maga felé fordított. – Felejtsük el! – suttogta ajkaimba.
- Nem! Nem volt igazam. Igen is nagyszerű énekes vagy, és még jobb előadó, dalszövegíró. Mellesleg istenien fotózol, táncolsz. Nem volt szép tőlem, hogy azt mondtam, hogy csak a külsőségek miatt járnak a koncertjeidre. Az meg végkép sajnálom, hogy azt mondtam, hogy playback-elsz. Nem tudom mi ütött belém. – szipogtam.
- Köszönöm, hogy elmondtad. – mosolygott, és még közelebb húzott magához.
- Bocsánat. Megzavartam valamit? – vigyorgott kacéran Tomika elég hiányos öltözetben.
- Tomika te!? Te mindig zavarsz. – nevetve válaszolt Krisz.
- Akkor nem is tartalak fel titeket, csak kávéért jöttem. – és már töltött is 2 bögrébe.
- Látom, valakinek jó éjszakája volt. Még itt van a lány? Hogy hívják? Jól néz ki? Ismerem? – faggatta Krisztián Tomikát, gyermeki lelkesedéssel. Néha olyan gyerekes tud lenni…
- Igen, igen, nem mondom meg, nagyon is, és igen. – hadarta el Tamás, és már be is vonult a szobájába. Mi csak bambán néztünk utána, majd egymásra. Amikor megláttam Krisztián arckifejezését, egyből elkapott a röhögés.
- Most mé’ – nézett rám kérdően.
- Mi… mindegy…. – röhögtem. – Megyek inkább lezuhanyozok. Vagy sietsz valahová? Szeretnél menni hamarabb?
- Nem, menjél csak nyugodtan. – mosolygott.
Elindultam a fürdőszoba felé, de Krisztián követni kezdett. Amikor megálltam, Ő is megállt, léptem egyet, ő is ezt tette. A fürdőszoba ajtajában megálltam, szembefordultam vele és kérdően néztem rá.
- Csak azt mondtam, hogy mehetsz zuhanyozni, azt nem említettem, hogy én is veled tartok.- magyarázta.
- Szó sem lehet róla. – nevettem.
- De miért? – a derekamnál fogva húzott magához.
- Mert nem, és kész! Amúgy is, vendégünk van… - célozgattam a Tomika szobája felé.
- Kérlek! – nézett rám nagy boci szemekkel. Azok a szemek….elvesztem bennük. Már csak azt vettem észre, hogy lassan tol be a fürdőbe, miközben nyakamat csókolgatja.- Ne…Krisz. – suttogtam. Egy szó nélkül abbahagyta, és eltolt magától, én pedig eszem vesztve nyúltam utána. Megfogtam pólóját, és magamhoz vontam. Vigyorogva csókolt meg újra…….
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése