Reggel fölkeltem, és megint csak Krisztiánnal találtam szembe magam, ami valljuk be, nem túl meglepő. Még mindig mélyen aludt. Este valószínűleg sokáig retusált, éppen ezért, nem keltettem fel. Alig hallatóan kiosontam a szobából. Mint minden reggel, most is a konyha felé vettem az irányt. Sajnálom, de ez van, kávé nélkül nem tudok magamhoz térni. A konyhába lépve, meglepetten láttam, hogy Szandra ül ott, ráadásul már kávét is főzött.
- Szia. Kérsz kávét? – állt fel hírtelen az asztaltól.- Köszönöm. – válaszoltam zavartan. Miután elém tett egy bögrével, kínos hallgatásba kezdtünk. Végül ő szólalt meg először.
- Ugye nem haragszol? És légy szíves ne légy dühös azért, ami most a Tomikával van.
- Szandra, ne viccelj! A Tamás rendes srác, és ami a legfontosabb szeret téged. – mosolyogtam rá.
- Akkor tényleg nem zavar?
- Miért zavarna? Éppen ellenkezőleg, örülök neki. Nagyon jól döntöttél, szerencsés vagy, hogy a Tamás téged választott.
- Tényleg így gondolod? Anyáék szerinted mit fognak hozzá szólni?
- Nem lesz semmi baj. Ismerik a Tomikát. Ők is csak bíztatni fognak titeket.
- Így gondolod?
- Igen.
- És mi lesz a korkülönbséggel?
- Nem olyan nagy. 7 év, az semmi.
- 6, mert ugye jövő héten szülinapom van. – mondta büszke fejjel.
- Pláne! És amúgy mit tervezel?
- Igazából, azon gondolkodtam, hogy ugye majd előtte való nap, egy ilyen pizsama partyt tartok. Utána meg majd 23.-án el kéne menni bulizni, mondjuk a Pinkbe. Szerinted?
- Jó ötlet, de ugye tudod, hogy meg kell beszélned ezt a fiukkal is.
- Tudom. – húzta el a száját.
- Ne aggódj, meg fogják engedni. De azért illik nekik szólni, elvégre az ő házuk is, és sokat kockáztatnak azzal, ha egy csapat lányt beengednek.
- Csak pár lányról lenne szó. Csupán vagy 5en lennénk.
- Felőlem jó, de majd leülőnk egy estére mindnyájan, és megbeszéljük. – mosolyogtam rá.
- Jó reggelt a szép hölgyeknek. – jött be álmos fejjel Krisztián. Nagyot ásítva lépett mellém, és apró puszit nyomott arcomra.
- Szia drágám. – mosolyogtam. – Ülj le, hozok kávét.
- Istennő vagy. – ásított még egyszer. Öntöttem neki is kávét, és lettem elé, majd belefészkeltem magam az ölébe. Kezét a combomra rakta, így szürcsölgette a forró italt.
- Megyek, megnézem a Tomikát. – lépett ki a konyhaajtón Szandra mosolyogva.
- Mit csinálsz ma? – kérdeztem, miközben végigsimítottam arcát.
- Hát lássuk csak, most van ugye 11 óra. 13 tól a Bencét fotózom, aztán ha végeztem, hazaszaladok, de utána még megyek Szakoshoz. Tehát már nem nagyon foglak látni. – húzta el a száját.
- Kár. – sóhajtottam.
- Miért nem jössz velem? – kérdezte. Szem felcsillant, és érdeklődve várta válaszomat.
- Délután nekem is dolgom van. Jövő héten fotózás, és megbeszélésre kell mennem, de Szakoshoz elkisíthetlek. – mosolyogtam rá. Csináltam reggelit, azt gyorsan megettük, majd a fiuk el is mentek. Én is igyekeztem, hogy ne késsek el a megbeszélésről..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése