A fiuk már alig fértek a bőrükbe. Úgy be voltak sózva, mint az óvodások. Képtelenek voltak megülni 5 percre.
- Gyertek már! – türelmetlenkedett Tomika. – Már Bencéjék is megjöttek.
- Megyünk már! – kiabáltuk, és már nyitottuk is ki a szobaajtót. Ahogy kiléptünk, és megláttak minket, elakadt a lélegzetük. Tátott szájjal meredtek ránk.
- Ha befejeztétek a nyálcsorgatást, akár indulhatnánk is. – nevetett Szandra.
- Bocsánat, mondtál valamit? – rázat meg a fejét Krisztián – Kicsit elkalandoztam.
- Vettem észre. – nevettem, majd karjaiba bújtam. Erősen öleltem át.
- Indulhatnánk, ha nem akarunk elkésni. – nyugtalankodott Szandra.
- Velünk jöttök, vagy Bencéjékkel? – kérdezte Krisztián.
- Tamás? – nézett kérdően Szandra.
- Menjünk most Bencéjékkel. Hagyjuk magukra a fiatalokat. – nevetett Tomika.
- Haha…Tamás, nagyon vicces. – zsörtölődött Krisztián.
- Srácok! Elég lesz már! Gyertek, menjünk. – mondta Bence.
Összeszedtük a táskáinkat, bezártuk a lakást, és már indultunk is. Az úton nem igen szólaltam meg. Csak bámultam kifelé az ablakon, mélyen elmerülve gondolataimban. Közel sem voltam „party hangulatban”, és ezt ő is észrevette rajtam.
- Kicsim, valami baj van? – fogtam meg a kezemet.
- Nem, semmi. – mosolyogtam rá – Csak elgondolkodtam.
- A hétvégéről?
- Többek között igen.
- Szeretnél róla beszélni? – nézett rám aranyosan.
- Most nem akarom elrontani ezzel az esténket.
- Megértem, de akkor reggel első dolgunk lesz, hogy megbeszéljük a dolgot. – nézett rám határozottan. Tudtam, hogy nincs menekvés. Ha akarom, ha nem, el kellesz neki mondanom.
A buliba érve, egyből leltünk egy asztalhoz, és rendeltünk valamit inni. Nagyon sokan voltak ott. Találkoztunk Lolával, Barbeeval, Bennel, Zolával. Düki is ott volt a barátnőjével. Bratyóékkal is találkoztunk. Nagyon jó hangulatban telt az este. Táncoltunk, beszélgettünk, nevettünk.
- Jössz táncolni? – hajolt oda hozzám Düki.
- Persze. – mosolyogtam rá. Nagyon jól táncolt, nem hiába lett ő koreográfus. Tánc közben, jól elbeszélgettünk. A szám végén pedig visszamentünk volna az asztalhoz, de Krisztián elkapta a karom, és közelhúzott magához.
- Kislány, velem nem is táncolsz? – kérdezte. Már lehúzott pár pohárral az italából, és nem málnaszörpöt ivott.
- Ez nem kérdés. – bújtam oda hozzá. A szám végén visszaültünk a többiekhez. Krisztián felajánlotta, hogy hoz valamit inni.
- Na, és? Milyen a buli? – kérdeztem Szandrát.
- Hatalmas. Köszönöm szépen. – ölelt meg.
- Ne nekem köszönd. Tomika intézte.
- Tényleg? – csodálkozott Szandra. – Akkor gyere, menjünk táncolni. – húzta magával Tomit a táncparkettre. A többiek is elmentek táncolni.
- Viki, te nem jössz? – kérdezte Bence.
- Nem. Menjetek nyugodtan, megvárom Krisztiánt. – mosolyogtam rá.
- Oké. Te tudod. – vonta meg a vállát. Egy darabig még vártam Krisztiánra, majd elindultam a pult felé, hátha meglelem. Ez így is lett. Egy magas, vékony lánnyal beszélgetett. Barna bőr, barna haj, igéző barna szemek. Az a tipikus mediterrán típusú lány volt, akikért a Kölyök majd meg hal. A Pultnál álltak és vidáman cseverésztek. Nem tudtam, hogy odamenjek-e. Elvégre, nem versenyezhetek ezzel a csajjal. Mondhatni, Krisztián álomnője volt, ami a külsejét illeti. Végül csak odamentem hozzájuk. Közelebb érve, kezemet átfontam Krisztián derekán.
- Engem már el is felejtettél? – suttogtam a fülébe.
- Ne butáskodj. – fordult felém. Amint odamentem teljesen figyelmen kívül hagyta azt a lányt. Nem is foglalkozott vele. Beleültetett az ölébe, és úgy beszélgettünk. Vagyis csak neki volt szófosása,de ez betudható az alkoholnak, amit megivott.
- Minden rendben? Olyan szótlan vagy.
- Persze, csak már kicsit fáradt vagyok. – ásítottam.
- Menjünk haza?
- Ha még szeretnél maradni, nem muszáj.
- Gyere. – megfogta a kezem, és elindultunk a többiek felé.
- Mi haza megyünk. Viki kicsit fáradt.
- Oké, persze. – mondta Tomika.
- Krisztián, nem tudnátok kirakni minket otthon? – kérdezték Bratyóék.
- Gyertek. – intett Krisztián.
A kocsihoz érve, én elvettem a kulcsot tőle. Elvégre ő nem vezethet, ivott. Így én szállítottam haza mindenkit. A fiuk beültek hátra, Krisztián pedig előre. Ahogy megcsapta az átmelegedett autó kellemes melegsége, egyből elbóbiskolt mellettem.
- Fiuk, nagy baj lenne, ha először nálunk mennénk? Segíthetnétek bevinni a Kölyköt. Nem könnyű 3 emeletnyit vonszolni, és ahogy elnézem a saját lábán nem fog tudni bejönni. – nevettem.
- Persze, semmi baj. – mosolyogtak…
Haza érve leparkoltam a házunk előtt. Leállítottam a motort, és Krisztián felé fordultam.
- Krisz. – szólítgattam. – Kellj fel. – rázogattam semmi eredménnyel. Végül valamennyire csak sikerült magához térnie. A fiuk segítetek neki kiszállni a kocsiból, és felkísérték a szobájába. Lefektettük az ágyba, és már indultunk is tovább. Visszamentünk az autóhoz, és gyorsan haza vittem őket is….
Mire haza értem hajnal három volt. Csendben nyitottam bea szobába, hiszen abban a tudatban éltem, hogy Krisztián rég alszik. Viszont ez nem így volt. Az ágyban feküdt, és a tv-t kapcsolgatta.
- Te nem alszol? – bújtam be mellé az ágyba.
- Téged vártalak. – mosolygott, és megcsókolt. Még közelebb bújtam hozzá.
- Na, akkor itt vagyok. De most már aludjál. – toltam el magamtól.
- De már nem vagyok álmos. – nyavalygott.
- Jó neked. – ásítottam. – Jó éjszakát.
- Ne már! Unatkozom. Csináljunk ustreamet. – lelkesedett.
- Most? – csodálkoztam. – Hajnal három van. Ki a fene nézne ilyenkor? – nevettem.
- Légy szíves. – nézett rám ellenállhatatlanul.
- Majd holnap csinálsz. Most aludjál. – simogattam meg az arcát.
- Akkor csináljunk képeket. – de meg sem várta, hogy válaszoljak, már nyúlt is a kameráért.
- Ne már! – nyavalyogtam.
- Csak pár képet. – pislogott nagyokat.
- Na jó. – sóhajtottam.
Végül jól elszórakoztunk. Csináltunk olyan képet, amikor én puszilom meg, amikor ő engem. Lőttünk pár vicces fotót is…. Teljesen kirángatott a fáradtságomból. Fogta a kamerát, és ráült a csípőmre. Onnan videózott, közben pedig mindenféle zagyvaságot beszélt, amin én csak nevettem.
- Tetszik a szád, biztos jól bánsz vele. – énekelte nevetve, mire én magamhoz húztam és megcsókoltam. Ez a csók is hosszabbra sikeredett akár csak a reggeli. Krisztián megint csak nem bírt magával…….
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése