A nap további része unalmasan telt. Persze, Tomika megpróbált jókedvre deríteni, de most valahogy még ő is idegesített. Csak 5 nyugodt percet akartam, de valahogy nem jött össze.
- Viki, légy szíves és menj el a boltba. – jött be újra a szobába Tomika.
- Menj el te. Úgy sem mész soha.
- Azért ez nem így van. Jó! Bevallom, ritkán járok vásárolni, de most nagyon nincs kedvem. Kérlek szépen.
- Rendben. – sóhajtottam. – Mit kéne hozni.
- Valami édességet. Colát, csokit és GUMICUKROT! – ugrált lelkesen akár csak egy kisgyerek.
- Sejthettem volna. – nevettem. Gyorsan elkészültem, felkaptam a táskám és a kabátomat, és már indultam is.
A közeli bevásárlóközpontba mentem. Mivel sose szerettem nézelődve sétálgatni a sorok között, így egyenesen az édességosztályra mentem. A gumicukrok között válogattam, amikor egy kar fonódott hátulról a derekam köré. Nem kell mondjam, hogy mennyire megijedtem. A szívem hevesen vert. Nem tudtam elképzelni, hogy ki lehet az.
- Szépségem, ne félj ennyire. Én vagyok az. – suttogta Krisztián. Amint meghallottam az ismerős hangot, egyből biztonságban éreztem magam.
- Megijesztettél. – nevettem és megsimogattam karjait.
- Bocsánat, nem akartam. Mit csinálsz itt?
- Szerinted? Tomikának veszek édességet. – fordultam szembe vele. – De te mit keresel itt?
- Meg akartam lepni a világ legszebb nőjét egy dobozzal a kedvenc csokijából, de úgy látszik, most elrontotta a meglepetést. Így már nem is érdemes megvenni. – húzta el a száját.
- Mit szólnál, ha úgy csinálnák, mintha nem tudnék semmiről? – nevettem. – Tehát, vedd csak meg az a csokit.
- Mit kapok érte? – derekamnál fogva közelebb húzott magához.
- Úgy érzem, szeretnél valamit. – mosolyodtam el. Arca már így is szinte súrolta az enyémet.
Leheletét az arcomon éreztem. Tekintete az ajkam és a szemem között cikázott. Ajkai az enyém felé indultak, amikor pár lány zavart meg minket. Megismerték Krisztiánt, és autogramot akartak. Míg ő aláírta a papírokat, a csajok engem méregettek. Szúrós szemmel néztek rám, én pedig elvörösödve fordultam vissza a polc felé.
- Indulhatunk? – kérdezte Krisztián, miután a rajongók elmentek.
- Persze.
Kifizettük az édességet, majd a parkolóban szétváltunk. Mind a ketten a saját autónkkal mentünk haza. Vezetés közben elhatároztam, nem hozom fel a boltban történteket. Nem akarok feleslegesen veszekedni.
Otthon Tomika nagy örömmel kutakodott a még ki sem pakolt táskában. Olyan volt mint egy apró gyerek, aki minden ajándéknak örül.
- Na, akkor egy kis ustream? – kérdezte Krisztián mosolyogva.
- Zsír! – pacsizott le vele Tomika.
Bementek Kölyök szobájába, és leültek a gép elé. Gyorsan kiírták, hogy nemsokára ustream. Peresze, most is elhúzódott a dolog, mivel a fiúk még babráltak egy kicsit valamivel. Nagy nehezen csak sikerült megoldaniuk a problémát.
- Hello mindenki! – köszöntek egyszerre.
- Viki, gyere már! – kiabált ki Tomika.
- Máris. – szóltam vissza. Elpakoltam a maradék édességet, és bementem a fiúkhoz. Krisztián mellé érve, egyből bele húzott az ölébe. Karját pedig derekam köré fonta. A fiúk válaszoltak a sorra érkező kérdésekre, majd Tomikának el kellett mennie, így magunkra hagyott minket.
Krisz az állát a vállamra tette, és kezével a hasamat kezdte el simogatni. Észre sem vette, hogy mit csinál, olyan természetes volt már neki a közelségem. Kezemet megemelve mosolyogva simítottam végig az arcát, mire automatikusan felém fordult, és adott egy puszit a nyakamra.
Miután ezt látták a rajongók, sorra csak azt kérdezgették, hogy mi járunk? Krisztián nevetve nézett rám. Szemében láttam, hogy mire készül. Kezeit erősen megszorítottam, ezzel is jelezve, hogy biztosan jó ötlet ez?
- Tartozom egy vallomással. – kezdte. – Mindig is azt mondtam, hogy a magánéletem tabu, és nem a médiára, illetve rátok tartozik. Ez most sincs másként, de nem akarok bujkálni. Igen, van barátnőm, és mindennél jobban szeretem. Épen ezért, én is ugyan úgy szeretnék kézen fogva sétálni a Duna parton, akár csak ti. – miközben magyarázta, sorra jöttek a kedvesebbnél kedvesebb üzenetek, hogy igazunk van, meg hogy aranyosak vagyunk együtt. Amikor Krisztián befejezte mondanivalóját, segítségkérően nézett rám. Kicsit oldalra döntöttem a fejem és úgy néztem rá. Megsimogattam először a haját, majd az arcát. Felálltam az öléből, és átültem az ágyra. Ő tovább olvasgatta a kérdéseket, és lelkesen válaszolt.
- Egy perc! – mondta az embereknek, akik figyelték, és odajött hozzám.
- Gyere vissza, kérlek. Nélküled nem olyan jó. – mondta.
- Nem is tudom. Kéne valami, ami inspirál. – haraptam bele az ajkaimba. Nevetve közelebb hajolt ajkaimhoz, és megcsókolt….végre. A csók végén visszamentünk még egy kicsit a gép elé. Még mindig rengetegen írtak, és néztek minket, pedig már elég későre járt az idő. Krisztián sorra olvasta fel a kérdéseket. Volt egy kettő, amit nevetve mutatott meg a képernyőn. Úgy gondolta, azt inkább nem olvassa fel, viszont nekem is látnom kell. Már sírtam a nevetéstől, olyan kérdéseket írtak a rajongók.
- „Krisztián, csókold meg!” – olvasta fel. – Csókoljam meg? Tényleg? – húzta fel a szemöldökét. Szinte egyből jött a válasz, hogy igen. – Ha ezt akarjátok, örömmel. – nevetett, és felém fordult.
- Ne nézz, így! – nevettem. – Nem fogom féltékennyé tenni szegényeket. Így is elég lesz feldolgozniuk, hogy életük szerelme már másé.
- Ők akarták. – védekezett.
- Majd ha vége a ustreamnek, megkapod a csókot. – kacsintottam. Lassan megfordult a székkel, így háttal voltunk a többieknek. Közelebb hajolt, és újból megcsókolt. A csók végén visszafordultunk, és folytattuk a ustreamet. Krisztián még énekelt, bohóckodott egy kicsit. Nem hagyhatta ki, hogy ne szóljon be nekem valamiért, de én sem hagytam magam, így egy kis vicces „veszekedés” alakult ki. Mivel már későre járt, én elmentem zuhanyozni, Krisztián is elköszönt a nézőktől. Gyorsan ő is lezuhanyozott, és bebújt mellém az ágyba. Fáradtak voltunk, és pihenésre volt szükségünk, mivel holnap már indulunk Sopronba és nem úgy akartunk megjelenni a szülei előtt, mint két élő halott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése